pptx 102 KB

Report
Fáber Ágoston
(ELTE-TáTK – EHESS)
Progresszió – Regresszió. Az MSZT éves konferenciája
2012. november 9-10.
Közép–Európai Egyetem
Incidens a metróban
2
„Önmagában semmi sem redukálható vagy redukálhatatlan valami
másra. Önmagában soha, mindig csak valami más közvetítésén
keresztül.”
(Bruno Latour: Sohasem voltunk modernek)
 A társadalmi folyamatok végső soron emberi közvetítéssel
mennek végbe
 Ez nem feltétlenül jelent tudatos vagy racionális cselekvést
 De mindig jelen van az emberi tényező (Bourdieu: noha a
társadalmi tőkék átörökítése erős mechanizmus, minden egyes
esetben kudarcot vallhat)
 Minden cselekvéselméletnek számot kell vetnie saját
emberképével, az ember szerepével a társadalmi folyamatok
alakításában vagy alakulásában (tudatos-tudattalan, racionálisnem racionális, szubjektum-objektum)
 A szóvivő dilemmája hasonló: ontológiai, fenomenológiai és
szociológiai szempontból olyan helyzetben van, amely messze
túlmutat rajta
 Ezért nem a szóvivői lét dilemmáiról, hanem annak inkább
tragikumáról fogok beszélni („emberként nem lehet ember”)
3
 A problémát Latour veti fel: Amikor a tudós tudósként
megnyilvánul, nem mondhat akármit. Kijelentéseket
tesz bizonyos tényállásokra nézve, de – elméletileg nem a saját nevében beszél, hanem arról, amit
tudósként tapasztal.
 De felmerül egy alapvető kétely: vajon mekkora
mértékben beszél a saját nevében, és mekkora
mértékben a tudomány nevében. (Kontrollált radikális
kétely két végpont között.)
 A probléma tehát Latournál a tudomány világában és a
nem emberi cselekvők emberi cselekvők által történő
képviseletében gyökerezik, de mindennél jóval
messzebbre mutat (->):
4
 „az emberek szóvivői által ellátott képviselet
legalább
annyira
enigmatikus,
mint
a
laboratóriumok szóvivői esetében. Az az ember, aki
mások nevében beszél, legalább akkora rejtélyt
jelent, mint az, aki oly módon beszél, hogy rajta
keresztül maguk a tények szólalnak meg. Az, aki
azt mondja: ’az állam én vagyok’ vagy
’Franciaország úgy határozott, hogy…’, , nem
könnyebben ellenőrizhető, mint az, aki egy
tanulmányban a Föld tömegét vagy az Avogadro
számot leírja” (2004: 108).
5
Vagyis: Latour párhuzamba állítja egymással a természeti és a
társadalmi világ képviseletét (bár ő ezt a dichotómiát
tagadja), azonban nem fordít kellő figyelmet a lényegi
különbségekre):
1) Az őszinteség kérdése duplán merül fel: emberi
tényező két oldalon
2) A nem emberi cselekvők nem kommunikálnak (az
állandó kommunikáció nem kommunikáció, csak a
kommunikáció és a nem kommunikáció közötti váltás)
3) Nyelv híján nem képesek emlékezni, leleplezni,
számon kérni, felelősségre vonni, igazolásra
kényszeríteni (Némedi 2009)
4) A nem emberi cselekvőket mindaz, amit itt
elmondunk, nem érdekli. Emberi és nem emberi
cselekvők viszonyáról, dilemmáiról csak az emberi
cselekvők cserélnek eszmét (Heidegger ->)
6
 „Ha tehát a kérdést: ’Miért van egyáltalán létező, nem
pedig inkább a semmi?’ a kérdés értelmét szem előtt
tartva helyesen tesszük fel, akkor semmiféle különös,
egyedi létezőt nem szabad kiemelnünk, még az emberre
való utalás is elkerülendő. […] Az egészében vett
létezőn belül nem találhatunk semmilyen jogalapot
arra, hogy éppen azt a létezőt emeljük ki, melyet
embernek nevezünk, és amelyhez véletlenül magunk is
hozzátartozunk. Amennyiben azonban a létező a maga
egészében valaha is a nevezett kérdés tárgyává lesz, a
kérdezés odafordul hozzá, ő maga pedig a kérdezéssel
mégiscsak
kitüntetett,
minthogy
egyedülálló
kapcsolatba kerül” (Heidegger 1995: 4).
7
Ontológiai ellentmondás
 Boltanski ismeri és (nagyrészt) elismeri Latour munkásságát: a
szóvivő-dilemmát feltehetőleg Latourtól emeli át, nála azonban
szervesebben van jelen.
 Boltanski Latournál episztemológiailag sokkal konzervatívabb,
egyszerre konstruktivista és realista ([konstruált] valóság és
[objektív] világ megkülönböztetése, a „világ” akkor jut szóhoz,
amikor a konstruált „valóság” meginog
 INTÉZMÉNYEK pozitív funkciói
o Csökkenti a bizonytalanságot azt illetően, hogy „mi az, ami van”
o Segít a vitás helyzeteket lezárni
o Segít elkerülni az erőszakot
 INTÉZMÉNYEK negatív funkciója:
o Uralomgyakorlás (egyszerű uralom, összetett uralom)
8
Ontológiai ellentmondás (folyt.)
 A hermeneutikai ellentmondás: Az intézmények test nélküli létezők, nem
képesek önmagukban cselekvésre (beszélni, kérni, utasítani, büntetni stb.),
ezért testtel bíró létezőkre van szükségük. SZÓVIVŐK
 Nem feloldható, örök dilemma , ontológiai ellentmondás (ki beszél, őszinte-e,
önmagát képviseli-e)
 Örök támadási felület az ellenfelek számára:


„A miniszterelnök csak a saját zsebét tömi, nem az országot képviseli” stb.
A miniszterelnök-pártelnök levele (munkahelyvédelmi program) kampány vagy
tájékoztatás, saját érdekét szolgálja vagy informálni akar?
Azonban azok, akiket képviselni hivatott, csak ritkán leplezik le, ennek okai:
 Mert új szóvivő kinevezésével nem lehet feloldani az ellentmondást;
 Kevés kulturális tőkével rendelkezők csak így tudják akaratukat kinyilvánítani, a
nyilvánosságban megjelenni;
 Lehet, hogy a szóvivő visszaél helyzetével, de ebből a képviseltek is
profitálhatnak (a pártelnök sikere a párt sikere is) [se nem önzetlenség, se nem
kizsákmányolás]
9
Érdekesség:
1) nem emberi cselekvők képviselete (Latour-
Boltanski)
2) emberi cselekvők képviselete (Boltanski-Bourdieu)
3) Isten képviselete (Bourdieu): az előző kettő
valamennyire mérhető, ez bajosan. Ki jeleníti meg
Isten akaratát a legpontosabban?
10
Szociológiai ellentmondás
- A szóvivő sajátos helyzete a szervezeteken belül (alul
lévők vs. felül lévők
(ellentmondásos pozíció: egy intézmény, párt vagy
vállalat irányításában közvetlenül nem vesznek részt,
mégis bejárásuk van a kulisszák mögé. Nem
döntéshozók, de a döntéshozók fontos bizalmasai.
Saját jogon nincs hatalmuk, de megbízatásukból
adódóan a hatalmasok képviseletében lépnek fel)
11
Szociológiai ellentmondás (folyt.)
- Tekintélytisztelet vs. kreatív és önálló
problémamegoltás
- Engedelmesség vs. önkifejezés könnyedsége, a nyelv
„virtuóz birtoklása”
- Közérthetőség minden társadalmi réteg számára
A rá vonatkozó normák kétféleségét nem csak hogy el
kell fogadnia, de konzisztens megjelenítésükre is
képesnek kell mutatkoznia. Úgy kell a nyelv virtuóz
birtoklását megjelenítenie, hogy közben a
megjelenítés módja összességében mégsem lehet
virtuóz
12
Szociológiai ellentmondás Σ
Társadalmilag óriási távolságot kell átfognia („hasadt
habitus”):
 Kommunikációval
 Viselkedésével
 Nyelvhasználatban
 Pufferként (belső vállalati kommunikáció)
Ha ezt a távolságot nem sikerül átfognia, akkor bírálható.
13
Fenomenológiai ellentmondás
 A hermeneutikai ellentmondásból táplálkozik, a szubjektum szintjén jelenik
meg (testi és tudati szint elemzése)
 Embernek személytelen, DE intézménynek emberi
 Legyen „szürke”, kimért, DE ne túlságosan
 Nem jöhet ki a sodrából, nem inszinuálhat, spontán testi reakcióit el kell
folytatnia (ásítás, dühkitörés stb.) DE érzéketlen, részvétlen sem lehet
 Goffman: hiteles szerepalakító: semmilyen körülmények között nem fordulhat
vele elő, hogy „egy pillanatra elveszti uralmát izmai felett, s ezáltal véletlenül a
tehetetlenség, az illetlenség vagy a tiszteletlenség benyomását kelti. Megbotlik,
meginog, elesik, böfög, ásít, nyelvbotlást vét, vakarózik, szellent, véletlenül
nekimegy egy másik résztvevőnek […], dadog, elfelejti szerepét, idegesnek,
bűnösnek vagy öntudatosnak látszik” (Goffman 1981: 147).
 Bánjon óvatosan a stiláris elemekkel, használja a „bikkfanyelvet”, DE attól némi
távolságot is tartson (riporter: „Ez akkor most mit jelent?”)
 Magánéletében (!) nem tehet olyat, ami emberi esendőségére világítana rá ,
nem lehetnek „ügyei” (mert máskor egy intézményt kell képviselnie)
14
Fenomenológiai ellentmondás
(folyt.)
 Egyszerre érez: győzelmet és legyőzetést, tettrekészséget és
tehetetlenséget, emberséget és embertelenséget
 A számára kijelölt szerep elvileg egyszerre kényszer és
lehetőség, de a megfelelő szerepteljesítés nagyon
körülményes, koncentrációt, éberséget igényel
 A riporteri kérdés álkérdés: „Ön szerint az Ön által
képviselt intézmény helyesen járt el?” (álkérdés, mert a
szóvivői lét immanens összetettségének két alkotóeleme
közé kíván éket verni -> ezt a támadást a szóvivőnek
hivatalból vissza kell vernie)
 Szüntelenül lét és nemlét határán egyensúlyoz (aktor vagy
díszlet?)
15
Konklúzió helyett
„Amikor a szóvivő nyilvánosság előtt megnyilvánul – és a már
saját maga számára is unalomig ismételt fordulatokat
használja –, akkor kénytelen önmagára mint intézményre
tekinteni, ugyanakkor késlekedés nélkül ezt a gondolatot
magától elhessegetni, vagyis nem egyszerűen emberi és
nem emberi lét határán egyensúlyozni, hanem e két
létforma között gondolatban szüntelenül és végtelen
gyorsasággal ingázni. Az emberi lét gondolata az
intézményi létét, az intézményi lété pedig az emberi lét
gondolatát kelti életre benne. Vagyis úgy kell tennie,
mintha maga is test nélküli létező volna; de ügyelnie kell,
hogy ne játssza túl ezt a szerepet, mert saját teste minden
pillanatban emberi mivoltára figyelmezteti.”
16

similar documents