fejhallgatok

Report
A fejhallgatók története
A hang
• A hang a fül, a hallás által érzékelt inger. Az
emberi beszéd, a beszélt nyelvek, illetve a zene, a
zenei hangrendszerek alapeleme. Fizikai jellegét
tekintve valamely rugalmas közeg mechanikai
rezgése, e rezgés hullámként való tovaterjedése.
Ha e rezgés frekvenciája kb. 20 Hz alatti, vagy kb.
20 kHz fölötti, akkor hallásunk nem érzékeli azt,
ennek ellenére fizikai sajátosságai alapján ezt is
hangnak, első esetben infrahangnak, a
másodikban ultrahangnak nevezzük.
A kezdetek előtt
<1860
• Az első valódi akusztikus lépést még a múlhatatlan emlékű
Nikola Tesla alapozta meg, amikor a szénmikrofon
működéséről beszélt. Ezt a megoldást Bell később
telefonjában alkalmazta.
A kezdet előtt
1860
• Az Edison-féle fonográffal 1877-ban készített felvételt
17 évvel megelőzve, egy francia nyomdász olyan
hangfelvételeket készített, amelyeken egy francia
népdalt örökített meg az utókornak. Edouard-Leon
Scott de Martinville fonautográfja volt ez.
Fonautográf
1860
• Ez a készülék egy fekete füsttel bevont
papírtekercsre írta át a hanghullámokat.
Edisontól azonban mégsem vitatja el a
dicsőséget, mivel a francia feltalálónak nem
sikerült olyan szerkezetet gyártania, amellyel a
felvételt le is lehetett játszani. Ehhez 148 évet
kellett várni: a kaliforniai Lawrence Berkeley
nemzeti laboratórium kutatóinak sikerült meg
is szólaltatni a daltöredéket egy virtuális
lejátszófej segítségével.
Fonautográf
1860
A kezdetek
1874
• 1874-ben Ernst Werner von Siemens adott be
egy szabadalmi kérelmet az USA-ban egy
magneto-elektromos készülékre. Ez egy
mágneses térben mozgó tekercset
tartalmazott, de hangvisszaadás céljaira nem
alkalmazták.
A kezdetek
1877
• Edison találmánya, a hangra nézve ugyanazt eszközli, amit a
fényképészeti készülék a világító vagy megvilágított tárgyból
érkező fénysugarakra nézve, t. i. rögzíti, s azonkívül a beszédet
vagy éneket, zenét, bármikor és akárhányszor vissza is adja.
Fonográf
• Edison egy hengerre feszített lágy ónfóliára rögzítette a
hangot tű, membrán és egy hangfelfogó tölcsér segítségével.
A henger egy csavarmenet segítségével forgott, így a tű egy
spirálmenet mentén volt képes rögzíteni a hangot.
A kezdetek
1887
• A Gramofon a hengereket használó hangrögzítő
eszköz, a Fonográf korszerűbb versenytársa volt.
Gramofon
1887
• A gramofontű alatt, egy lapon forog körbe az
oldalirányban barázdált lemez, amely az
akusztikusan előállított hangokat hordozza.
Gramofon lemez
Az első hangszóró
1898-1911
• 1898-ban Oliver Lodge Angliában benyújtotta a dinamikus
hangszóró légrésére, annak távtartására vonatkozó szabadalmi
kérését.
• 1901-ben szintén Angliában írta le először John Stroh a tölcsér alakú
membránt, bordázott papírszéllel.
• 1908 a központosító pille (centering spider) első alkalmazásának
éve, Anton Pollak ekkor szabadalmaztatta az USA-ban.
• 1911–ben Edwin S. Pridham és Peter L. Jensen kifejlesztette a
Magnavox elnevezésű, első, ma is ismert formájú dinamikus
hangszórót. Az alkalmazott lengőtekercses hangszóró ekkor még
sajnálatosan keskenysávú volt, igazán zenei célokra csak
korlátozottan volt alkalmas. Igazi bemutatója 1915-ben a San Diegoi City Hall-ban volt, zenét sugároztak vele a közönségnek.
Magnavox
1915
• 1915 a lengőnyelves (balanced armature) hangszóró
születési éve. A Bell Lab-ban Harold Arnold vezetésével
indított hangrendszer-fejlesztés keretében vezették be.
Ez a megoldás már közszükségleti célokra is alkalmassá
tette a hangszórót.
• 1918-ban A Bell Lab-beli Henry Egerton nyújtotta be az
elkészült lengőnyelves hangszóró szabadalmi leírását.
• C. L. Farrand kialakította a Phonetron elnevezésű
dinamikus hangszóróját, amelyet már az asztali
rádiókban alkalmaztak.
Phonetron hangszóró
1923-ban született meg a híres
Thorophone hangszóró.
Sokkal erősebb (hangosabb) volt elődeinél,
alternatív neve a loudspeaker volt
Rice-Kellogg
1924-1925
• 1924-ben a Siemens-nél tevékenykedő Frank Capps
nyújtotta be szabadalomra a H. Egerton lengőnyelves
rendszeréhez hasonló működési elvű, de saját
konstrukcióját. Ezzel a megoldással a hangszórót
alkalmazhatóvá tették a telepes táplálású rádióknál.
• 1925-ben Chester W. Rice és Edward W. Kellogg a Bell Labban konstruálta meg a Rice-Kellogg néven jegyzett
közvetlensugárzó gerjesztett dinamikus hangszórót,
amelyet szabadalmaztattak. Ez a szerkezet már jelentős
teljesítmény leadására volt képes, nagy mérete miatt
elsősorban színházakban, mozikban alkalmazták. A
hangterelő tölcséres jellegű illesztő megoldása mind a mai
napig használatos megoldás – természetesen lényegesen
jobb hangszórómotorral megépítve.
Rice-Kellogg hangszóró
Vitaphone, Movietone
1926
• 1925-ben, Victor Ortophonic alkalmazott exponenciális
tölcsért fonográfjában. (Ez lesz később az alapja a közismert
Klipsch hangszórónak.) Ortophonic alkalmazott a fonográf
technikájában először teljesen elektronikus megoldást,
hangszedővel és elektroncsővel.
• 1926 a futurisztikus alakú Vitaphone és a Movietone
típusok (Bell Lab) születési éve. A Vitaphone tölcséres
sugárzó 100 Hz–5 kHz átvitelével, és – még ma is
egyedülálló – 25%-os hatásfokával tűnt ki. (Érdekességként
megjegyezzük, hogy a mai hangszórók 0,2–2%-os
hatásfokkal rendelkeznek). A 205D még lengőnyelves, de az
555W típusú már mozgótekercses (dinamikus) rendszerű
volt.
Vitaphone
Az első kétutas hangszóró 1928-1931
• 1928-ban Herman J. Fanger írta le az első koaxiális hangsugárzó
megoldást, amely még egyazon motorral, de kettős membránnal üzemelt.
A nagyobb, külső membrán a mély hangokat sugározta, míg a belső, kis
tölcsér a magas hangokat. Ezt a megoldást alkalmazzuk a mai napig – noha
viták folynak a minőségéről. A maga módján és idejében mégis egy
hatalmas lépés volt a minőségi hangvisszaadás terén.
• 1929-ben E. W. Kellogg szabadalmaztatta az elektrosztatikus hangszórót,
amelyet sok kicsi panel összekapcsolásával képzelt el. A Westinghouse-nál
J. D. Seabert olyan tölcséres sugárzót készített, amely képes volt egy nagy
színházterem teljes kihangosítására.
• 1930-ban Albert L. Thuras találmánya került a Szabadalmi Hivatal elé. Ez
volt a „bass-reflex” elven alapuló hangsugárzó doboz.
• 1931-ben a Bell Lab-ban készült el az első kétutas hangszóró, pontosabban
két hangszóróból álló rendszer. Ezt „divided range”-nek, azaz megosztott
sávúnak nevezték. Az egyik egy tölcsérrel ellátott sugárzó, míg a másik egy
dinamikus kialakítású hangszóró volt.
Az első mélynyomó (bass reflex) 1930
Az első dinamikus fejhallgató
• 1932-ben színházi célra az RCA készített egy valódi kétutas rendszert: egy
nagyméretű tölcsérrel 40 Hz-es alsó határt értek el. Ugyanebben az évben
Hans Voigt elektrosztatikus hangszóróját szabadalmaztatta az Egyesült
Királyságban.
• 1933-ban H. A. Frederick (Bell Lab) mutatta be a háromutas hangsugárzó
rendszert, amely már középsugárzót (present, vagy middle) is tartalmazott.
• 1933 a Stereophonic, vagyis a sztereó hangrendszer bemutatási éve.
Érdekessége, hogy mindjárt 3 csatornán üzemelt, azaz a jobb és a bal
csatorna mellett egy mai értelemben „center” csatornát is alkalmaztak.
Kifejlesztésében Dr. Wente és A. L. Thuras vettek részt. (Bell Lab).
• 1937-ben Berlinben Eugen Beyer konstruálta az első dinamikus
fejhallgatót, ami azonnal stúdióminőségűre sikerült. Típusa Beyerdynamic
DT 48. A hasonló elvű dinamikus mikrofonját (M19B) előszeretettel
használta sok stúdió és adóállomás.
DT 48 fejhallgató
Trombita hangszóró
• 1940-ben alkotta meg Paul W. Klipsch a róla elnevezett
tölcséres hangsugárzót. Fontossága, hogy az eddig alkalmazott
hatalmas, trombitaszerű tölcsér-alkotmányokat egy ládába
hajtogatta, tehát lényegesen kisebb méretűre szorította össze.
Ionophone ( a mellékág )
• 1945-ben az Altec Lansing Corporation forgalomba
hozta Voice of the Theater (= „a színház hangja”)
rendszerét.
• 1949-ben a Bell Lab-nál W. E. Kock és F. K. Harvey
kidolgozta az akusztikus lencsét.
• 1951-ben Siegfried Klein Párizsban bemutatta
Ionophon, más néven plazmahangszóróját. A
membránt „tömeg nélküli” iontér képviselte, ezért a
kapott hang fenomenális minőséggel rendelkezett. A
kis kivehető teljesítmény, a mélyhangok hiánya és a
működésével kapcsolatos technikai nehézségek nem
segítették az elterjedését.
Ionophone
Légfelfüggesztéses mélynyomó (1954).
• 1953-ban kapott védjegyoltalmat A. Janszen egy elektrosztatikus
magashang-sugárzó hangszóróra.
• Az ötvenes évek elejéig a jelentősebb színházi hangosításra RiceKellogg rendszerű hangszórót használtak, de ez – elsősorban
méretei miatt – alkalmatlan volt házi körülmények közötti
üzemeltetésre. Erre a célra általában a gyengébb minőségű, de
könnyen gyártható, olcsóbb, lengőnyelves hangszórókat
alkalmazták. Edgar Villchour egy Western Electric gyártmány
átalakításával elkészítette az első lágy felfüggesztésű hangszórót,
ezzel a zárt dobozt és a légfelfüggesztéses mélynyomót alkotta meg
(1954). Ezzel egy csapásra házi használatra is alkalmas, kiváló
mélyátvitelt valósított meg, elfogadható méretek mellett.
Ugyancsak ő 1958-ban kis cégének harmadik típusú hangfalánál a
magashangok lesugárzásához egy új konstrukciót alkalmazott, a
dómsugárzót („tweeter” = csipogó). Az új hangfalkonstrukcióval
megnyílt az út a minőségi hangvisszaadás felé.
Tweeter
1958
Szalaghangszóró
• 1957-ben alkotta meg Peter Walker a – méltán
híres – Quad ESL lapos paneles
elektrosztatikus hangfalát. A Quad az 50-es
években alkalmazta először a
szalaghangszórót, amely igen alkalmas a
magashangok lesugárzására is, igaz, eléggé
nagy méretek mellett.
Quad ESL
DT204 Quad fejhallgató
1973
• Az 1960-as években Faulkus leporolta az
Ionophone rendszert és újratervezte. A
nehézségek miatt a projekt nem folytatódott.
• 1962-ben Beyerdynamic Transistophone
néven piacra került az első vezeték nélküli
mikrofon.
• 1973-ban megjelent a DT204 kvadrofon
fejhallgató a Beyerdynamic-tól.
DT204
Elektrosztatikus fejhallgató
• 1974-ben volt az Eartquake bemutatója. Jelentőségét a
monumentalitása adja: négy hatalmas tölcsérrel és
egyéb sugárzókkal összesen 1000 W teljesítménnyel
vezérelték, ami abban az időben – különösen a jó
hatásfokú tölcsérekkel – lehengerlő hangerejű lehetett.
A hangzást az Universal Pictures Sensurround
rendszerével négysávos mágneses hangsávú 35 mm-es
film biztosította.
• 1976-ban a Beyerdynamic megalkotta az első
elektrosztatikus fejhallgatót, amit 1980-ban dobtak
piacra.
DT880
1980
A hangszórók és a mozi
• 1974-ben volt az Eartquake bemutatója.
Jelentőségét a monumentalitása adja: négy
hatalmas tölcsérrel és egyéb sugárzókkal
összesen 1000 W teljesítménnyel vezérelték,
ami abban az időben – különösen a jó
hatásfokú tölcsérekkel – lehengerlő hangerejű
lehetett. A hangzást az Universal Pictures
Sensurround rendszerével négysávos
mágneses hangsávú 35 mm-es film
biztosította.
A THX és a jedik
• 1982-ben George Lucas és Tomlinson Holman a
THX minősítést először alkalmazta „A jedi
visszatér” című filmnél. Noha nem jelent műszaki
előrelépést a THX bevezetése, de – mint egy
szigorú műszaki és akusztikus paraméterszabvány és elvárás – a THX minősítés
megszerzése magas színvonalat garantál. A THX
megjelölés egy házimozi dobozán semmiféle
érdemi jelentéssel nem bír, hiszen a nappalinkba
telepített masinát nagyon ritkán fogja a Lucas
hangmérnöke bemérni és igazolni a minősítési
szempontoknak való megfeleltetését.
1998
• 1998-ban Benwin piacra dobta az első DML
lapos panelt.
2000
• 2000-ben a New Transducers Limited–nél
(NXT) Joerg Panzer fejlesztette tovább a DMLt: több egymást követő síkmembránt és
membránonként külön meghajtómotort
alkalmazott.
DML panelek
Jelen: Fejhallgatók
Többféle kivitelben léteznek:
-Fejhallgató
-Fülbe dugható
-Fülbe csíptethető
-Surround
-Vezeték nélküli
Nagyobb márkák
•
•
•
•
•
•
Akg
Sennheiser
Philips
Panasonic
Sony
(új) Beats by Dr. Dre
A fejhallagtó felépítése
Fejhallgató elvárások
• Élvezeti fejhallgatók
Hangminőség
Kényelem
Időtállóság
• Professzionális fejhallagtók
Fekvencia válasz érzékelő
Zajszűrő
Érzékeny
Ellenállás érzékelő
TECHnológiák
Zajszűrő technológia
Zajszűrő technológia
Binaural technológia
• Valószínűleg nem fog sokaknak ismerősen csengeni Hugo
Zuccarelli neve; Ő volt, aki az 1980 -as évek elején kidolgozott
egy újfajta 3D -s térhangzást, a holofóniát. A figyelem
középpontjába az 1983-as Zaccurelli - Holophonic nevű,
azonos nevű eljárásával létrehozott hangmintáit tartalmazó
lemezének kiadása után került; Ezután a módszert olyan
művészek munkáinál kezdték alkalmazni, mint Michael
Jackson vagy Paul McCartney, de valamiért mégsem terjedt el
később szélesebb körben. Az eljárás lényege, hogy az emberi
fülnek megfelelő pozícióban elhelyezett két mikrofonnal
veszik föl a hangokat, így szimulálva a hallásunkat a lehető
legtermészetesebb módon. Csak fej -vagy fülhallgató
használatával érhető el a kívánt hatás.
Binaural technológia
Body Transmission Technology
Érdekességek
A program
• - Milyen típusú fejhallgatót szeretnénk.
• - Milyen márkájú fejhallgatót szeretnénk.
• - Milyen árkategóriában szeretnénk vásárolni.
Irodalomjegyzék
• http://www.sony.net/Products/vpt/tech/index.html
• http://logout.hu/bejegyzes/alien_3/holofonia/hsz_150.html
• http://gilmore2.chem.northwestern.edu/articles/hguid
e_art.htm#style
• http://en.wikipedia.org/wiki/Binaural_recording
• http://www.argep.hu/
• http://www.akg.com/
• http://www.sennheiserusa.com/home
• http://hu.wikipedia.org/wiki/A_hangsz%C3%B3r%C3%
B3_t%C3%B6rt%C3%A9nete

similar documents