Document

Report
Egymással és egymástól tanulni –
megfelelni az együttnevelés
kihívásának –
Dömötör Monika
gyógypedagógiai tanár, szaktanácsadó
2011. április 6.
„Az örömteli tevékenység azt hozza elő az
emberből, ami benne a leghasználhatóbb,
legértékesebb, amire a társadalomnak a
legnagyobb szüksége van.”
Vekerdy Tamás
• A gyerekközösség megváltozása.
• Egy tanár a pályája során 2, esetleg 3 generációt is taníthat.
• Vajon mi fogott meg bennünket abból, amit a jó tanáraink
csináltak?
• Vajon tudjuk-e, hogy szeretik-e a gyerekek, ahogyan mi
tanítunk?
• „Tanárnak születni kell”?
• Vajon elég-e csak egy jó módszert megtanulni?
• A tanár persze nem csak tanít, hanem tanul is.
• Önképzés vagy továbbképzés?
• A tanári munkába bele is lehet fáradni!
Nagyon lényeges átgondolni: hol tudunk „feltankolni”?
A tanárok tízparancsolata
• Érdekeljen a szaktárgyad.
• Ismerd a szaktárgyad.
• Tudnod kell a tanulás útjairól azt is, hogy a legjobb az az
út, amelyet magad fedezel fel.
• Próbálj olvasni a diákok arcáról: mit várnak, mi nehéz
nekik? Képzeld magad a helyükbe.
• Ne pusztán tárgyi tudást adj tanítványaidnak, hanem
fejlesszed gondolkodási készségüket is. Szoktassad
megfelelő értelmi magatartásra, rendszeres munkára
őket.
• Tanítsd meg őket a találgatásra.
• Tanítsd meg őket a bizonyításra.
• Keresd aktuális problémákban azt, ami az elkövetkező
problémák megoldására hasznos lehet – igyekezz feltárni
a konkrét helyzet mögött rejlő általános megoldástípust.
• Ne áruld el egy csapásra minden titkodat – hadd
találgassanak a diákok – találjanak ki annyit belőle,
amennyit csak képesek.
• Nem tömjed az anyagot a tanítványaidba, hanem
ösztönözzed őket értelmes tanulásra.
(Pólya György filozófus, jogtudós, matematikus professzor)
Adaptivitás – módszer, vagy
szemlélet?
• Adaptivitás és differenciálás fogalmait gyakran
szinonimaként használjuk, de különbség van köztük:
• differenciálás – deficiteket, hiányosságot kereső, és azok
javítását előtérbe helyező, felzárkóztató,
kompenzatorikus gyakorlat, technika
adaptivitás – megelőző szemlélet, nem módszerek
összessége, hanem egy tudatosan felépített pedagógiai
folyamat
adaptív = befogadó, elfogadó
Az intézmény képes a különböző háttérrel és különböző
területeken eltérő fejlettséggel rendelkező gyerekek
fogadására, és együttnevelésére.
MAG
• Megelőzés
• Alkalmazkodás
• Gondoskodás
• OKI, 2004.
• Országos Iskolafejlesztő Központ, Hollandia
• HEFOP
A tanulók három alapszükséglete
Kapcsolat: „örülnek nekem” – biztonság, elfogadás,
valahova tartozás, másoktól kapott elismerés
A gyerekek akkor érzik úgy, hogy tartoznak valahova, ha
részt vehetnek valamiben, ha vannak, akik velük
szeretnének játszani, tanulni, tevékenykedni.
Kompetencia: „teljes értékűnek tekintenek” – saját
képességekbe vetett hit és öröm, a megértettség
A diákokban azzal fejleszthető a kompetencia érzése, ha
képesek feladataikat ellátni, olyan teljesítményeket
elérni, melyeket mások is értékelnek.
Autonómia: „dönthetek a saját dolgaimról” - önállóság,
kezdeményezés, felelősségvállalás, másokra hatni
Az önállóságot úgy lehet ösztönözni, hogy a tanulók maguk
dönthetnek, választhatnak, kezdeményezhetnek és
cselekedhetnek.
Maslow motivációs piramisa
MAG – program elemei
• A fejlesztés legfőbb célja a diákok tanulásának a
fejlesztése.
• A fejlesztés motorja a pedagógus.
• A változásban részt vevők érdeklődése és tevékenysége a
folyamat előrehaladtával alakul.
• Az iskola a változást értő és támogató környezetben tud
fenntartható módon fejlődni.
Az egyetlen döntő tényező maga a
pedagógus!
Ahhoz, hogy a pedagógusok motiváltak legyenek arra, hogy
aktívan dolgozzanak saját készségeik fejlesztésén, fontos,
hogy
• a pedagógusok kompetensnek érezzék magukat – „teljes
értékűnek tekintenek”
• a pedagógusok érezzék, hogy számítanak és tartoznak
valahová – „örülnek nekem”
• segítsék elő a szakmai autonómiát („hagyják azt rám”) –
„dönthetek a saját dolgaimról”
Egy jó iskolavezető támogatja az együtt és egymástól tanulást!
Kapcsolat
Az a gyerek, aki biztonságos környezetben nő fel, ahol érzi,
hogy a többiek (felnőttek és kortársak) szeretik,
elfogadják és tisztelik őt, képes lesz minden figyelmét és
energiáját a tanulásra fordítani. Az ilyen gyerek kérdez,
kíváncsi, szívesen tanul, kezdeményez, szeretne minél
többet megtudni a környező világról, és uralni azt.
A pedagógus feladata
• éreztesse a tanulókkal, hogy értük dolgozik, és kész figyelni
rájuk
• mindig szánjon időt arra, hogy interakcióba lépjen a
tanulókkal
• mutasson érdeklődést a tanulók munkája, játékai és kulturális
háttere iránt
• ösztönözze a tanulókat arra, hogy együtt dolgozzanak,
játsszanak, segítsék egymást
• tartsa be a tanulókkal közösen vállalt kötelességeket
• szavai és cselekedetei egyaránt mutassák, hogy elítéli a faji
megkülönböztetést és a diszkrimináció egyéb formáit
• megfelelő diszkrécióval kezelje a tanulókkal és családi
helyzetükkel kapcsolatos bizalmas információkat
• vegye figyelembe, hogy a tanulók különbözőképpen élik meg
a biztonság és elfogadás érzését
Az interakciók
Az interakción keresztül a pedagógus és a tanuló egyaránt
befolyásolja a másik viselkedését, teljesítményét és
motivációját.
Hajlandónak és képesnek kell lennünk saját érzéseink és
gondolataink kimutatására.
Javaslatok
• Vegyük figyelembe azt, amit a gyerek mond!
• Dicsérjük a gyerek viselkedését! Akkor is, ha hétköznapi
dologról van szó.
• Adjunk megerősítést a gyereknek, ha megtalálta egy feladat
helyes megközelítését!
• Figyeljünk arra, hogy a gyerekek soha ne adják fel, és soha
ne szégyenülhessenek meg!
• Ösztönözzük a gyerekeket a közös munkára!
• Mutassunk érdeklődést!
• Részesítsük a gyereket személyes figyelemben!
• Dicsérjünk nyilvánosan, hogy mindenki hallja, de a hibákat
ne nyilvánosan javítsuk, mindig csak az érintettel közöljük!
• Hagyjuk, hogy a gyerekek egymásnak magyarázzanak el
dolgokat!
• Beszéljünk nyíltan a diákokkal az osztály hangulatáról, az
osztályon belüli érintkezésről! Ezt akkor se mulasszuk el,
ha éppen nem jól mennek a dolgok.
• Mutassuk ki érzelmeinket!
• A kommunikáció iránya legyen megfordítható.
• Minden tanuló felé mutassunk elismerést!
• Minden tanulót tisztelettel kezeljünk!
• Bátorítsuk a tanulókat!
• Ösztönözzük a gyerekeket arra, hogy bízzanak
egymásban!
• Gondoskodjunk arról, hogy a tanulók könnyen
beszélhessenek a pedagógussal!
• Tartsunk fenn szemkontaktust!
• Mindig hallgassuk meg a gyerekeket!
Instrukciók
Verbális és nem verbális kifejezések
• Kérdezzünk rá a gyerekek gondolkodási folyamataira!
• Próbáljuk meg elérni azt, hogy a gyerekek biztonságban
érezzék magukat akkor, amikor kérdést teszünk fel vagy
feladatot adunk nekik!
• Gondolkodjunk velük együtt hangosan!
• Mindenki közreműködését értékeljük!
• Szorgalmazzuk a kölcsönös megbeszélést és vitát!
• Mutassuk ki, hogy felismertük a tanuló erősségeit és
problémáit!
• Segítsük a közös munkára épülő tanulást!
• Éreztessük a tanulókkal, hogy értük vagyunk!
• Hagyjuk, hogy a gyerekek egymásnak magyarázzanak
el dolgokat!
• A gyerekeknek szóló megjegyzéseket és kérdéseket
mindig pozitív hangnemben kezdjük!
• Legyünk fogékonyak a jelzések iránt, és azonnal
reagáljunk azokra!
• Próbáljuk meg a lehető legtöbb tanulót bevonni a tanítási
folyamatba!
• Figyeljünk arra, hogy milyen a légkör a tanteremben, és
a tanítás során tegyünk személyes megjegyzéseket is!
Az osztályszervezés
• Adjunk felhatalmazást a gyerekeknek!
• Adjunk nekik lehetőséget a kezdeményezésre és
felelősségvállalásra!
• Építsünk be oldott, fesztelen pillanatokat a napi munkába!
• A tárgyak elrendezésével alakítsunk ki kellemes hangulatot
a teremben!
• Figyeljünk arra, hogy minden gyereknek meglegyen a maga
területe!
• Vonjuk be a gyerekeket a terem megtervezésébe; hagyjuk,
hogy beleszóljanak a terem kialakításába, a munka
szervezésébe, a csoportalakításba és a csoportok
összetételének meghatározásába!
• Dolgozzunk kevert csoportokkal! (Fiúk és lányok, különböző
területen tehetséges tanulók, etnikai kisebbségbe tartozók
és a többi gyerek)
• A gyerekek dolgozzanak párban, az osztálytársakkal!
• Teremtsünk olyan helyzeteket, amikor a tanulók együtt
dolgozhatnak, játszhatnak, segíthetik egymást!
• Teremtsünk mindenki számára nyitott helyzeteket!
• Az ellenőrzést és irányítást szorítsuk le a minimumra, és a
lehető legnagyobb felelősséggel ruházzuk fel a tanulókat!
• Ne reagáljunk azonnal a kisebb megszakításokra,
fegyelmezetlenségre!
• Legyen egy asztal, ahol a gyerekek saját anyagaikat
kiállíthatják!
• Rendszeresen beszéljük meg a dolgokat, különös
tekintettel a hangulatra, a közös munkára, egymás
segítésére és az összetartásra!
• Éreztessük a tanulókkal, hogy a pedagógus értük van!
Pedagógusok tekintélye
• Nélküle a nevelés nem fejtheti ki hatását
• Hivatásból fakadó tekintély: autoritás, amely a pedagógus
hivatásából és szaktudásából fakad
• Tekintélye akkor van egy pedagógusnak, ha nem
kérdőjelezik meg a tudását, ha nem vonják kétségbe annak
érték voltát, amit közvetít.
Pedagógus életpálya-modell: a pedagógus pálya
presztízsének helyreállítása
Ajánlások, források
• www.ofi.hu
• www.mag.ofi.hu
• www.mag.ofi.hu/adaptiv
• www.mag.ofi.hu/tartozom-valahova-fontos
• www.sulinovaadatbank.hu
• Adaptív oktatás – Szöveggyűjtemény 1.; 2. kötet (Rapos Nóra –
Lénárd Sándor szerk.) letölthető:
www.sulinovaadatbank.hu/index.php?akt_menu=4849
• Szendrei Julianna: Gondolod, hogy egyre megy? Dialógusok a
matematikatanításról tanároknak, szülőknek és érdeklődőknek.
Typotex Kiadó, Budapest, 2005.
• Winkler Márta: Iskolapélda. Kinek kaloda, kinek fészek. Edge 2000
Kft., Budapest, 2003.

similar documents