A ló emésztési sajátosságai

Report
A ló emésztési sajátosságai
Takarmányfelvétel I.
• A ló, hasonlóan a többi növényevőhöz, ajkai és
nyelve által képzett cső segítségével iszik.
• A szilárd takarmányt felső ajkaival ragadja
meg.
• Jellegzetes táplálkozási szokásai szerint a ló
gyakran ráfúj takarmányára, mielőtt megenné.
Emiatt különösen veszélyes a ló számára a
poros, penészes takarmány.
Takarmányfelvétel II.
• A széna etetés előtti lerázása ugyan enyhíti az
előbb említett problémát, de a levélpergés
miatt nagy veszteséggel jár.
• Kényszermegoldásként a poros takarmány
kevés vízzel történő „megszentelése" jöhet
szóba.
• A granulátum-, illetve ivós (1:3 sza.: víz)
etetése az említett gondon kívül a szelektív
takarmányfelvételt is megakadályozza.
A rágás
• A rágás nem elhanyagolható részét teszi ki a ló emésztési
folyamatainak.
– Egy kilogramm zab megrágása - fajta, kor és egyed szerint
változóan - 10-20 percig tart (1000-1500 rágás);
– a széna kb. kétszer ennyi rágási időt igényel.
– A ló tehát lassan, alaposan rág.
• Ezért a legtöbb takarmányát (széna, zab stb.) természetes
formában is kaphatja; a kemény magvú árpát és kukoricát
célszerű roppantott formában etetni.
• Idős lovak számára is ajánlható a széna fölszecskázása,
illetve a szemes termények roppantása.
• A rágás energiaigénye nagy, ezért intenzív munkában álló
lovaknak többen közepes rosttartalmú granulátum etetését
javasolják
A nyál
• A nyál túlnyomórészt a fültő alatti nyálmirigyben
termelődik, mennyisége nagymértékben függ a
felvett takarmány minőségétől.
• Átlagosan naponta 40 l.
• A nyál semleges vagy enyhén lúgos kémhatású.
• Bár tartalmaz kevés keményítőbontó enzimet,
ennek hatása - a rendelkezésre álló kevés idő
miatt - elhanyagolható.
• A nyál fő szerepe tehát a száraz takarmányok
megnedvesítése és előkészítése a lenyeléshez.
A gyomor I.
• Űrtartalma átlagosan 12-18 l, de rendszerint csak
kétharmadáig telik meg. A gyomor - viszonylag kis
űrtartalma miatt - naponta többször ürül.
Általában a lenyelt falat egyharmada-kétharmada
időzik hosszabb ideig (6-8 órát) a gyomorban.
Következésképpen a gyomoremésztés jelentősége
a ló számára korlátozott, így a gyomortartalom
nem keveredik maradéktalanul, hanem rétegesen
helyezkedik el. (Ennek hátrányait az igen aktív és
hatékony rágás csökkenti, mert a lenyelt
falatokban a fejadagalkotók már keveredtek.)
A gyomor II.
• Itt említendő meg, hogy anatómiai
sajátosságai miatt a ló képtelen a hányásra.
• A gyomorkapu (cardia) ugyanis rendkívül
nehezen nyílik meg; a pylorus
(„gyomorcsukó", a gyomornak az epésbélbe
vezető része) ezzel szemben könnyen.
• Ez utóbbi csak akkor kerül görcsbe, ha - főleg
az abrak etetése előtt - hideg vizet itatunk
(„vízkólika"), következménye nem egyszer
gyomorrepedés.
A gyomor III.
• A gyomornedvtermelés óránként átlagosan 0,7 dl.
– A búzakorpa, a roppantott zab és kukorica, valamint a sárgarépa
serkenti,
– a szemes zab és a szénafélék csökkentik az elválasztás mértékét.
– A gyomornedvtermelés mértékében jelentős egyedi különbségek
figyelhetők meg.
• A gyomor alapi részében kevésbé savas a közeg (kb. pH 5-ös), ami
lehetővé teszi a falattal odaérkező baktériumok életben maradását.
– Ezek hatására a takarmány szénhidrátjainak egy része illó zsírsavakra és
tejsavra bomlik.
– Az előbbiek a vastag-, az utóbbi a vékonybélben szívódik fel. (A leírt
folyamat jelentősége elsősorban a hátsó bélszakaszok
keményítőterhelésének megelőzésében áll.)
– A pylorusi (gyomorcsukó) rész savasabb (pH 2,-2,7), ami lehetővé teszi
a pepszin-sósavas fehérjebontást. A leírtakból az a gyakorlati tanács
szűrhető le, hogy a ló napi adagját több, apróbb részletben etessük, a
tömegtakarmányok etetését az abrak etetése kövesse.
A vékonybél I.
• A vékonybél űrtartalma (a hossza kb. 18-24 m,
átmérője 3-4 cm) mintegy négyszerese a
gyomorénak.
• A tartalom tovahaladási sebessége gyors, a
takarmány átlagosan 2-4 órát tartózkodik a
vékonybélben.
• Stresszhatásokra bizonyos takarmányok (leveles
répafej, pillangósok, rozsnok stb.) fizikai és/vagy
kémiai hatására a vékonybél összehúzódásai
fölgyorsulnak és bélelzáródáshoz vezethetnek.
A vékonybél emésztőnedvei I.
• A vékonybél emésztőnedvei: napi 6-8 l hasnyál, 4-6 l epe és 100-120
liter bélnedv. Az epe és a hasnyál folyamatosan, egy ponton ürül a
vékonybélbe. (A lónak nincs epehólyagja!)
• A nem rostalkotó szénhidrátok (keményítő, cukrok):
– egyszerű cukrokká bontva szívódnak föl.
– Nem bontott hányaduk (10-30%) a vastagbelekbe kerül.
– A hőkezelés, különösen a pelyhesítés, javítja a keményítő
emészthetőségét.
• A zsírszerű anyagok emésztése a folyamatosan érkező epének
köszönhető.
– Jó emulgeálódás folytán kiváló, kb. 90%-os.
– A ló a fejadagjában 15-18%-nyi mennyiségű zsírt is képes tolerálni, sőt
hasznosítani.
– A takarmányzsír összetétele (kemény-puha, pigmenttartalom)
nagymértékben visszatükröződik a testbe épített zsírokon. Erre
különösen vágólovak előállításakor kell ügyelni, mert például a kukoricára és lucernaliszt-granulátumra alapozott hizlalás puhává és sárga
színűvé teszi a testzsírokat.
A vékonybél emésztőnedvei II.
• A fehérjeemésztés döntően a vékonybélben zajlik
– hatékonysága átlagosan 60-75%-os.
– A vakbél szerepe az aminosavellátás szempontjából
elhanyagolható, ennek megfelelően az intenzív növekedés,
valamint laktáció alatt a ló is igényes az etetett takarmány aminosav-összetételével szemben.
– Az első számú limitáló aminosavak a lizin és a metionin.
• A kalcium, a magnézium, a nátrium, a kálium, a legtöbb
mikroelem és vitamin a vékonybélben szívódik föl.
• A karotinok föltárása - a rendelkezésre álló rövid idő alatt tökéletlen, emiatt a karotin-A-vitamin átalakulásának
hatékonysága rossz.
• A foszfor (foszfátionok formájában) a vékonybélbe
beválasztódik, és a remesében szívódik föl.
– Emiatt a takarmány Ca-P aránya a foszfor értékesülését csak
szélsőséges esetekben befolyásolja.
A vastagbél I.
• Itt a tartalom tovahaladása lelassul
• A takarmány átlagos tartózkodási ideje kb. 1 nap, ami a
mikrobiális emésztésnek kedvező feltételeket teremt.
• A vastagbélbeli szénhidrátok mikrobiális bontásának
eredményeként illó zsírsavak keletkeznek, fölszívódnak és
jelentősen hozzájárulnak az állat energiaellátásához.
• A keményítőből és cellulózból ecet-, propion- és vajsav
keletkezik.
• Abraktúletetés hatására hirtelen, sok keményítő érkezhet a
vastagbelekbe, amely tejsavas erjedést, a pH 5,5-5,8-ra való
csökkenését, ozmotikus hasmenést okozhat, és hajlamosít a
savós patairha-gyulladásra. A leírt erjedés különösen gyors
növeledésű csikók esetében - halálos kimenetelő
Clostridium-enterotoxaemia kialakulásához vezethet.
Mindez a nyersrostbevitel megfelelő szinten tartásával
megelőzhető.
A vastagbél II.
• A szárazanyagnak minimálisan 16-18%-át a nyersrost
tegye ki.
– A rost strukturáltsága - szemben a kérődzőkkel - kisebb
jelentőségű.
– Hiányának fő veszélye, hogy a kieső rágási idő miatt a ló
unatkozik, karórágóvá válhat. (Az említett káros szokás
természetesen más okból is kialakulhat!)
– A nyersrost 30-60%-át tehát - ami 100 kg élőtömegre
számítva minimálisan 0,5 kg-ot jelent - ajánlatos
strukturális, azaz 1 cm-nél hosszabb részecskék formájában
nyújtani.
• A takarmányfehérjék és emésztőenzimek vastagbélbe
jutó hányadából az ott élő mikrobák bontása
következtében szabad aminosavak és ammónia
keletkezik. Az ebből felépülő baktériumfehérjéket korlátozott mértékben ugyan - hasznosítja a ló.
A vastagbél III.
• Coprophagia (bélsárevés) csak erős fehérjehiány, illetve
a csikók esetén figyelhető meg. Az utóbbiak anyjuk
bélsarát veszik föl, segítve vastagbélflórájuk
kialakulását.
• A mikrobák által föl nem használt ammónia, valamint
karbamid fölszívódik és a májba kerül. Itt vagy
karbamiddá alakul, majd a vesén keresztül kiürül, vagy súlyos fehérjehiány esetén- bekapcsolódik a
fehérjeszintézisbe. Mindkét folyamat energiaigényes és
terheli, igénybe veszi a májat. Mindezekből következik,
hogy a karbamid (és más NPN-anya- gok) etetése a
lovakkal gyakorlati körülmények között nem
célravezető, sőt inkább ellenjavallt!
A vastagbél IV.
• A vakbélben és a remesében keletkeznek
vitaminok is (főként Br, B6-, Bl2- és K-vitamin),
részben föl is szívódnak, de a nagyobb
igénybevételnek kitett lovak számára külső
pótlásra is szükség van.
• A bélflóra eredeti összetételétől függően, egyes
szájon át bejutó antibiotikumok, illetve
kokcidiosztatikumok - a bélflóra egyensúlyának
fölborításával - bélgyulladást, hasmenést,
elhullást okozhatnak.

similar documents