A történelemtanítás általános funkciói, módszerei

Report
A történelemtanítás általános
funkciói, módszerei
Kaposi József
2007. szeptember
A történelemtanítás konkrét céljai
•
•
•
•
A történelmi műveltség elsajátítása, amely alapja
a szűkebb, illetve tágabb közösség kölcsönös
megértésének (nemzeti, európai identitástudat).
A történelmi folyamatok megértése, mely
megalapozza a történelmi tudat kialakulását.
Annak belátása, hogy a múlt, jelen, jövő
egymással szorosan összefügg.
A történelmi múlttal való találkozás a tanulók
személyes élménye legyen.
A történelemtanítás funkciói
A) A műveltség forrása: egy adott közösség
kommunikációs bázisa, közös nyelve (nemcsak
tények, hanem fogalmak és struktúrák ismerete
is).
B) Az élet tanítómestere: nehéz megfogalmazni
mire tanít a történelem (részigazságok,
szubjektivizmus).
C) A kétkedés iskolája: a dolgok, események,
tények másnak mutatkoznak, ha más
szempontból nézzük őket (a valóság mindig
bonyolultabb, mint a róla szóló kijelentések).
D) A problémamegoldás iskolája: a
gondolkodó ember hipotéziseket állít fel, és
elveti vagy finomítja őket (lehetőség a
gondolkodásra).
E) A megismerés iskolája: a tények sem
biztosak, így elsősorban azt érdemes
megtanítani, hogyan kell bánni az
információkkal.
Új cél: a történeti tanulás tanulása
•
•
annak a képességnek a birtoklását jelenti, hogy
a tanuló a múlt-jelen-jövő hármas dimenziójában
tudjon gondolkodni,
hogy életkori sajátosságainak és fejlettségi
szintjének megfelelően ismerje és tudja
alkalmazni a történettudomány vizsgálati
eljárásainak legfontosabb alkotóelemeit
A történeti tanulás jellemzői
•
•
•
•
•
A fejlesztendő kompetenciák (képességek)
állnak a középpontjában.
Kiemelt helye van a forrásokkal való sokirányú
foglalkozásoknak.
Alapvetően a tanulói tevékenységekre épít.
Probléma- és feladatcentrikus.
Nyitottságot és kreativitást feltételez.
A kompetencia fogalma
„[…]
ha egy „szóval akarnánk visszaadni, erre talán a
cselekvőképesség lenne a legalkalmasabb. Ha bővebben
körül kell írnunk, […] az a képességünk és hajlandóságunk,
hogy a bennünk lévő tudást (ismereteket, készségeket és
attitűdbeli
jellemzőket)
sikeres
problémamegoldó
cselekvéssé alakítsuk.
[…] olyan cselekvőképességgel kell ellátnunk a jövő
nemzedékét, melynek eredményeként a feladatok nem „egy
előre rögzített listáját tudja végrehajtani, […] hanem az előre
nem látható cselekvések végtelen sorának megtételéhez
szükséges képességekkel rendelkezik.” (Halász Gábor)
Legfontosabb kompetencia a tanulás megtanulása.
Kompetenciák a történelmi tanulásban
•
•
•
•
Az ismeretszerzési és feldolgozási képességek
kialakítása.
A kritikai gondolkodás elsajátítása.
A térben-, időben való tájékozódás fejlesztése.
A szóbeli, írásbeli és digitális kommunikációs
készségek fejlesztése.
A történelmi források szerepe
•
•
•
A források a múlt legfontosabb tanúi (ezek
lehetnek tárgyi emlékek, íratlan szellemi
hagyatékok, írott források).
Feldolgozásuk egyszerre fejleszti a
szövegértést, a gondolkodást, az empátiát, a
problémamegoldást, a lényegkiemelő
képességet, a kritikai érzéket.
Nagy szerepük van a multiperspektivikus és
kontroverzív történelemszemlélet kialakításában.
Tanulói tevékenységek
•
•
•
•
•
•
memorizálás, bevésés, visszaadás, reprodukálás;
beleélés, átélés, azonosulás;
megbeszélés, magyarázat;
kérdések, problémák felvetése, elemzése,
értékelése;
önálló ismeretszerzés, kutatás;
tudatosítás, reflexió, cselekvés.
Problémamegoldó képesség
„A problémamegoldás az egyén képessége
arra, hogy kognitív eljárásokat használjon
olyan
reális
(tudományok
közötti)
helyzetekben, amikor a megoldáshoz vezető
út nem válik azonnal nyilvánvalóvá, és amikor
a műveltségi területek vagy tantervi tartalmak,
amelyek esetleg felhasználhatók, nem
találhatók meg a tudomány egyetlen területén
sem.” (PISA, 2003.)
„Kognitív
eljárások
alkalmazásának
képessége reális helyzetekben” (Csapó
Benő, 2005.)
A problémamegoldás és a feladatok
•
•
A feladatok elsősorban nem a tanári
magyarázatok kiegészítését, illetve a tanulói
reprodukciót szolgálják, hanem újszerű
problémahelyzetek megteremtésével az
ismeretlen váratlanságával felkeltik a tanulók
érdeklődését.
A feladatok megoldása nem külső, hanem belső
kényszer.
Tanítási stratégiák
•
•
•
•
•
Ismeretátadó történelemtanítási stratégia
Elbeszélő (narratív) történelemtanítási stratégia
Munkáltató történelemtanítási stratégia
Problémamegoldó történelemtanítási stratégia
Cselekedtető történelemtanítási stratégia
Az új pedagógiai kultúra jellemzői
•
•
•
•
•
a nevelés embereszményét a társadalom aktuális
és távlati elvárásai határozzák meg;
az oktatás feladata olyan általános és
szakműveltség
megalapozása,
amely
továbbfejlesztésre alkalmas;
az oktatás nem tanár, hanem tanulócentrikus;
a tanár a tanuló önálló ismeretszerzésének
szervezője, tervezője, irányítója;
a tanulás aktív részvétel az információk
megszerzésében és feldolgozásában;
•
•
•
•
•
a tanári figyelem középpontjában a tanulók
tevékenykedtetése áll;
a tanári módszereknek a tevékenykedtető szerepe
domborodik ki;
a módszerek állandó kombinációja, dinamikus
tanítási-tanulási stratégiák alkalmazása;
differenciált
tanításszervezés
(tartalom,
módszerek, kivitelezés);
az ellenőrzés figyelembe veszi a többi intellektuális
és nonintellektuális képességeket is. (Ferenczi
Fodor alapján)
Módszertani kompetencia
•
•
•
•
Önmagukban lévő módszerek nincsenek, csak a
tanárok módszertani tevékenysége létezik.
Nincs értelme a „hagyományos” és a „modern”
módszerek szembeállításának.
A módszerek „korszerűségét” nem az idő dönti el,
hanem az, hogy mennyire adekváltak egy adott
pedagógiai szituáció értelmezéséhez, illetve
mennyire sikeresek.
A metodikai kultúra és repertoár tehát nem
állandó, hanem kor- és kontextusfüggő.
•
•
•
Frontális osztálytanítás vagy projektmunka?
A módszerek nem tartós elemei a tanításnak,
hanem folyamatosan változnak rugalmasan
alkalmazkodnak a különböző (társadalmi, iskolai,
szülői) elvárásokhoz).
A
tanárok
módszertani
kultúrája
és
kompetenciája folyamatos reflexió, állandó
alkalmazkodás illetve adaptáció.

similar documents