neoklasszvazl

Report
A neoklasszikus iskola
Marginalista forradalom
A pszichológiai, szubjektív irányzat a
közgazdaságtanban
1870-es évek eleje Menger, Jevons, Walras
Összeköti őket:
• az értékelmélet központba állítása a
közgazdasági elméleti rendszerben,
• az egyénből kiinduló magyarázat és
• precízebb, tudományosabb
kategóriarendszer kialakításának
igénye
Miért volt szükség új elméletre?
• A klasszikus iskola válsága
• Kikezdték elméletileg = a ricardoi rendszer
ellentmondásai (Mill)
• Empirikusan (népesedéselmélet)
• ↔ a munkaérték elmélet „kellemetlenné”
vált
Knut Wicksell
• „A szocialisták (főleg Rodbertus, de még inkább
Marx) kezében az értékelmélet a fennálló rend
elleni rettenetes fegyverré vált … hogy a munka a
gazdagság egyedüli forrása, ez éppolyan
veszélyes, mint amennyire téves tannak látszik,
mivel szerencsétlenül fogódzót nyújt azoknak,
akik minden tulajdont úgy ábrázolnának, mint
ami a dolgozó osztályokat illeti meg, és a mások
által kapott részesedést mint rablást vagy csalást
velük szemben. Az új … csereérték-elméletnek
ezért nemcsak absztrakt elméleti jelentősége volt,
hanem elsőrendű gyakorlati és társadalmi
érdekké vált; …”
Marx – vulgáris gazdaságtan
• „a nagyipar … az 1825-ös válsággal megkezdi modern
életének periodikus körforgását. … A burzsoázia
Franciaországban és Angliában hatalmat hódít. Ettől
kezdve az osztályharc, a gyakorlatban és az elméletben
egyaránt, mind élesebb és fenyegetőbb formákat
öltött. Megkondította a tudományos politikai
gazdaságtan lélekharangját. Most már nem arról volt
szó, hogy ez vagy az az elméleti megállapítás igaz-e,
hanem arról, hogy a tőkének hasznos-e vagy káros,
kellemes-e vagy kellemetlen, rendőrileg tilos-e vagy
sem. Az önzetlen kutatást bérencek kötelőzködése, az
elfogulatlan tudományos bírálatot az apologetika rossz
lelkiismerete és gonosz szándéka váltotta fel”
Marx – vulgáris gazdaságtan
• A vulgáris gazdaságtan végső formája „a professzori
forma, amely ’történelmileg’ lát munkához és bölcs
mérséklettel mindenünnen összekeresi a ’legjobbat’,
mikor is nem néz ellentmondásokra, hanem csak a
teljességre. Ez minden rendszerek elszellemtelenítése,
melyeknek élét mindenütt letöri, és melyek békésen
megférnek egymás mellett a kivonat-füzetben. Az
apologetika hevét itt mérsékli a tudálékosság, amely
jóakaróan néz le a nagy gazdaságtani gondolkodók
túlzásaira és őket csak mint kuriózumokat úszkáltatja
középszerű kásájában.”
A marginalisták előfutárai
• Thünen – ő fedezi fel a határtermelékenységet,
meddig menjen el a cég bérmunkások alkalmazásával
• Cournot – gazdaságtudománynak matematikai
eszközöket kell használnia – keresleti függvény +
keresleti rugalmasságot ő értelmezi először
• Gossen – korában nem ismert – de ő fogalmazza meg
a csökkenő határhasznot, amit róla neveznek el,
valamint az optimális jövedelemelköltés kritériumát.
(Gossen I-II:)
Gossen
• 1854-ben megjelent könyvében megállapításai
közül 2 kiemelkedő, ezeket később elnevezik
• Gossen I. törvényének: a folyamatos fogyasztás
során az addicionális egységeknek egyén számára
való hasznossága csökken = csökkenő élvezet elve
• és II. törvényének: az egyén akkor maximálja a
hasznosságot, ha a különböző felhasználásokban
egy egység pénz határhasznahaszna azonos
nagyságú
Az 1870-es évek marginalista forradalma
•
•
•
•
1871. S. Jevons: A politikai gazdaságtan elmélete –
kísérlet a közgazdaság-tudomány explicit
matematikai elméletének megalkotására
1871. C. Menger: A közgazdaságtan alapelvei – a
határhaszon alapján álló szubjektív értékelmélet
1874. L. Walras: A tiszta közgazdaságtan elemei –
határhaszon elemzés a formális matematika
nyelvén, kereslet-kínálat, egyensúly
Közös pont a határelemzés és ennek bázisán az új
értékelmélet – a keresleti oldalból való kiindulás
Új megközelítés:
• nem a gazdagság forrását keresik (Smith), hanem az
alapvető probléma az adott erőforrások allokációjához
kapcsolódik (optimalizáció)
• rövid távú elemzés
• az egyén álláspontján állnak (szubjektív elemzés)
• Új módszertan: határelemzés – ezt van aki matematikai
úton, van aki verbálisan vezeti le
• Szakítás a munkaérték-elmélettel – szubjektív
értékelméletet alakít ki, amely során a határhaszon
határozza meg az értéket – így ez értékforradalom is! Ennek
értelmében a javakat elsősorban a fogyasztó értékeli ( a
keresleti oldal előtérbe helyezése).
• Továbbra is fenntartja a láthatatlan kezet
• Nem tárgyalják a gazdasági növekedést – felvállalják a Say
dogmát (Walras-törvény)
A marginalista forradalom jelentősége
•
•
•
A triász munkássága az első jele volt a
paradigmaváltásnak
Határelemzés – „a maximalizálás
elméletének részletes kifejtése”
Versengő erőforrások leghatékonyabb
elosztása alternatív célok között →
optimumban a határértékek kiegyenlítődnek
– széles körben alkalmazható elv
A marginalista forradalom jelentősége
•
•
•
A tökéletes verseny a kiadások és az
erőforrások „ekvimarginális” elosztásához
vezet
Érték = tökéletes versenypiaci ár
egy objektív, összeadható mértékegység
Egyszerű alapfeltevések, vonzó, új analitikus
technika → az első világháború előtti fél
évszázadban az akadémikus közgazdászok
dominanciája
A neoklasszikus áttörés
•
•
•
A vezéralak végül is Marshall lett (1890)
J. N. Keynes: a politikai gazdaságtan fogalmai:
1. pozitív tudomány – „közgazdaság-tudomány”
2. normatív tudomány
3. művészet
Válasszuk el a pozitív közgazdaságtant a tudomány
többi aspektusától
Az értékprobléma újraformulázása
1. Abszolút belső érték nincs
• Jevons: érték = viszony;
értékelmélet→csereelmélet →árelmélet az
értékelmélet helyett
2. A keresleti oldal a meghatározó
• „Az érték teljes mértékben a hasznosságtól
függ” (kopernikuszi fordulat)
Az értékprobléma újraformulázása
•
•
•
•
•
Marshall a szintetizáló – ollóhasonlat
Több annál: D és S teljes függősége – a használati
és csereérték teljesen integrált rendszere
Fogyasztói hasznosságmaximalizálás → a kereslet
határhaszon elemzésen alapuló elmélete
Termelői profitmaximalizálás → a termelés
határtermelékenységen alapuló elmélete
Árak és mennyiségek kölcsönönös függősége
(keresleti és kínálati görbe metszéspontja) (Walras)
William Stanley Jevons
(1835 – 1882)
•
•
•
•
Liverpoolban született
Természettudományi tanulmányok (kémia, matematika)
Formális tanulmányai után „az Ember tanulmányozását” is elkezdi
1862 – A politikai gazdaságtan általános matematikai elméletének
rövid vázlata – kis figyelmet kap
• 1865 – Szénkérdés – országos elismertségre tesz szert (Jevons
paradoxon: noha az ipari szénfelhasználás egyre hatékonyabbá vált –
ezáltal egységnyi szénmennyiségből több termék előállítása vált
lehetővé –, az abszolút szénfelhasználás mégis növekedett. )
• 1876 – londoni egyetem politikai gazdaságtan tanára
• 1872 – a Royal Society tagjává választják
16
William Stanley Jevons
• Főműve: „A politikai gazdaságtan elmélete” – 1871
• Kortársai statisztikusként ismerték, sokoldalú egyéniség,
munkásságát két fő téma köré csoportosíthatjuk:
– Tudományos módszertani kérdések:
• Szerinte nem feszülnek ellentétek az induktív és deduktív módszereket,
mindkettőnek meg van a saját szerepe, kiegészítő jelentősége (1874 – A
tudomány alapelvei)
• Egyaránt alkalmazza az elméleti és statisztikai megközelítést
– Benthami utilitarizmus: „az emberi cselekvés indítéka a lehető
legkisebb szenvedéssel megszerezhető legnagyobb élvezet”
• A közgazdaságtan tiszta matematikai tudomány
• Az érték szubjektív, amely megítélésében szerepet kap a „hasznosság
végső foka”
• A csere kapcsán határozza meg az egyensúlyi feltételt: két áru cserearánya
egyenlő kell legyen a hasznossági fokok arányával
17
William Stanley Jevons
• Szembehelyezkedett a korábbi kort meghatározó
elődökkel:
– „a tehetséges, de hibásan gondolkodó” Ricardóval
– „a hasonló tehetséges, de tévesen gondolkodó
csodálójával” J. S. Millel
• Gondolatrendszere az értékelmélettől eltekintve
nem mutat radikális változást
• Az értékelméletet akarta „megreformálni”
18
Carl Menger (1840 - 1921)
• Galíciában született
• Bécsben jogot és politikai gazdaságtant tanult, krakkói
egyetemen doktorált
• Egyetem után újságíró, majd 1871-től közszolga
• 1871-ben jelenik meg főműve, amelyet a bécsi egyetemre ad
be habilitációra: A közgazdaságtan alapelvei (Grundsatze der
Volkwirtschaftslehre)
• 1876-tól Rudolf trónörökös nevelője (útjain is elkíséri)
• 1879-től a bécsi egyetemen politikai gazdaságtant tanít
• 1903-tól visszavonul, csak kutatással foglalkozik, ill.
depressziós lesz
19
Carl Menger
Munkásságának kiemelkedő pontjai:
• Szubjektív értékelmélet(é)re alapozott gazdaságelmélet:
– A határhaszon-elemzés egyik létrehozója
– Meghatározza a javak különböző osztályait és ezek összekapcsolódásának
láncolatát
– Elemzésének kiindulási pontja a fogyasztó (szükségleteit elsőrendű javak
elégítik ki), innen halad fokozatosan a termelő, illetve magasabb rendű javak
irányába
– A termelési tényezők értékének magyarázatát is a rendszer részévé tette
• Metodológiai nézetei:
–
–
–
–
Az elméleti elemzés fontosságát hangsúlyozza
Atomisztikus módszer
Logikai, oksági összefüggések láncolata (Arisztotelész)
Kifejtése nem formalizált
• Az osztrák iskola megalapítója
• Munka és föld eredeti termelési tényezők, a tőke nem
20
Osztrák iskola
• A csereértékek, az áralakulást genetikus, kauzális módon igyekszik
meghatározni
• Kerülték a matematikai levezetéseket és a grafikus ábrázolásokat
• A fogyasztók belső tapasztalataira építették az elméletüket;
szerintük az árakat, az értéket a keresleti oldal határozza meg
• Radikális szubjektivizmus: az egyénből vezetjük le deduktív módon a
gazdasági törvényeket ↔ német történelmi iskola (Metodenstreit G. Schmoller)
• A termelési tényezőknek azért van értékük, mert részt vesznek a
fogyasztási cikkek előállításában  értéküket a velük előállított
fogyasztási cikk szubjektív értéke határozza meg  termelési
költségek nem ármeghatározók  a termelési jószág értékének a
levezetése a termék értékéből  gazdasági beszámítás (Wieser)
• radikális Marx-kritika (Böhm-Bawerk)
• termelési rokonságban lévő javak értéke nem saját határtermékük
szerint alakul
A munkát, tőkét, földet felhasználják egy-egy jószág előállításához,
de van-e értékük a határhaszon elmélet szempontjából?
Azért van szubjektív értékük, mert hozzájárulnak a szükségletek
kielégítésének azáltal, hogy közvetlenül v. közvetve részt vesznek a
termelésben. Értéküket az határozza meg, hogy a velük termelt
fogyasztási cikknek a fogyasztók szükséglet-kielégítése szempontjából
milyen jelentőséget tulajdonítanak.
A termelési költségek tehát nem ármeghatározók, hanem fordítva,
az ár által meghatározottak. A termelési tényezők közreműködésének
értéke egyúttal az adott termelési tényező jövedelme.
Minden termelési tényezőnek azért van jövedelme, mert
termelékenysége révén hozzájárul a fogyasztói szükségletek
kielégítéséhez.
A termelési jószág értékének a termék értékéből való levezetését
Wieser gazdasági beszámításnak nevezi.
Az értékképzés sorrendje  a határtermék
határhaszna határozza meg a termelési
jószágok értékét  ezek határozzák meg a
termelés költségeit  ezen költségek azon
termékek értékét amelyeket ezen termelési
tényezőkkel elő lehet állítani  tehát ezen
termékek értéke nem a saját határhasznukat
fejezi ki hanem azon termékekét amelyeket a
termelési tényezők egyéb felhasználása mellett
elő lehetett volna állítani.
Módszertani vita
• Menger és Schmoller között zajlott.
• Schmoller az új német iskolához tartozott. Fontosnak tartotta
a gazdaság társadalomba ágyazottságát, a történetiséget, több
tudományág vizsgálatát a gazdasági jelenségek vizsgálatához.
• A vita fő kérdései:
– Mennyire lehet értékmentesen, absztrakt módon vizsgálni
a közgazdaságtant? (Menger volt az absztrakció pártján).
– Mennyire kell a társadalomba ágyazottan vizsgálni a
közgazdaságtant? Menger szerint el lehet különíteni,
Schmoller szerint nem.
– Eredménye: az osztrák iskola ekkor lett ismert német
területen.
A régi osztrák iskola: Eugen BöhmBawerk
• Értékelmélete: a határpárok
Vevő
Eladó
A1
280
B1
110
A2
260
B2
150
A3
240
B3
170
A4
220
B4
200
A5
210
B5
215
A6
200
B6
250
Az ár 215 és 210 közé esik
• Kamatelmélete: termelési kerülőút (technológiai),
időpreferencia (fogyasztói értékítélet)
Kamatelmélete
• Technológiai jellegű magyarázat:
• Termelési kerülőút elmélettel. A természetben két önálló termelési
tényező létezik, ami természeti adottság: a munka és a természeti
erőforrások. Megindokolja, hogy miért kell a munkán és a földön
kívül tőkejavakat is alkalmazni.
• A tőke nem eredeti termelési tényező. A fogyasztási javak
többségét csak a munkaerő és a természeti erőforrások közé
közbenső javak beiktatásával (tőkejavakkal) lehet HATÉKONYAN
létrehozni, így egy termelési kerülőút keletkezik.
• Minél inkább fejlődik a technológia, annál inkább hosszabbodik a
termelési kerülőút.
• Szubjektív elem:
• Ahhoz, hogy a tőkejavak létrejöhessenek, le kell mondani a jelenbeli
fogyasztásról a jövőbeni fogyasztás érdekében és meg kell
takarítani.
• => Ezért a fogyasztónak, aki lemond a fogyasztásról ellentételezés
jár és ez a kamat (időpreferencia, ami Pigou révén került be ez a
fogalom a köztudatba).
Az új osztrák iskola
• Az új osztrák iskola az 1930-as években alakult ki, elsősorban az
USA-ban.
• Mieses szerint is a fogyasztó a gazdasági élet központi szereplője. A
piacot a fogyasztók vágyai irányítják, a gazdaság az ő uralmuk alatt
áll, mivel ők döntenek a termelés nagyságáról, a vállalkozók, pedig a
fogyasztók vágyainak végrehajtói.
• A tőkés gazdasági tevékenység a profit érdekében folyik, s ezt csak
a fogyasztók igényeinek kielégítése révén kaphatják meg.
• Mises a választáselmélet (praxeológia) szerint hangoztatja, hogy
minden emberi cselekvés választás, egyfajta csere. A motiváló erő
az elégedetlenség, s ezért az előnytelen helyzetet előnyösebbre
akarjuk felcserélni. A célkitűzéseket az egyén határozza meg, az
eszközöknek, pedig akkora értéket tulajdonít, mint annak a célnak,
amit az eszköz révén el akar érni.
• Mieses ezeket a szabályokat történelmi kortól függetlennek tartja,
de a kapitalizmusban a nyereséget és veszteséget pénzben jobban
ki lehet fejezni.
Praxeológia
• A cselekvés csak racionálisan, azaz az ésszerűség által
determinált módon mehet végbe.
• Mieses szerint a vállalkozó mintegy a tőkés alkalmazottja,
mert ha nem rendelkezik tőkejavakkal, akkor a veszteséget
a tőkejavak tulajdonosa viseli.
• A szocialista vállalat vezetőjének nincsenek a tulajdonában
tőkejavak, azokat nem úgy használja, mintha saját javait
kockáztatná, a tőkejavaknak nincs piaca, s így nincs piaci ára
sem, ez, pedig lehetetlenné teszi a gazdasági számításokat.
• Ellenzi a kormányzat beavatkozását a gazdasági
folyamatokba, azt még a monopóliumok kialakulása sem
indokolja. A tőkés rendszer nem szorul védelemre.
Friedrich August von Hayek (1899-1991)
• Munkásságának középpontjában az állami
beavatkozástól mentes, szabad piacgazdaság
optimális működésének bemutatása áll
• Szocializmus ellenesség
• Keynes nagy ellenlábasa
• „Mr. Keynes gazdasági következményei”
• „Út a szolgasághoz”
• „Végzetes önhittség”
Friedrich August von Hayek
Szerteágazóan foglalkozott a különböző tudományágakkal: jogelmélettel,
filozófiával.
• Élete végigkísérte az egész századot, ennek ellenére nézetein nem
változtatott az idők során.
• A liberalizmus angolszászok által képviselt változatát fogadta el.
• Szerinte a társadalom fejlődése csak egy spontán fejlődés mentén mehet
végbe. Kárhoztatta a francia felvilágosodást, mert általánossá tette az ún.
konstruktivista tévedést. Ez abban áll, hogy a társadalmat ki lehet ragadni a
szerves fejlődés útjából és valamit meg lehet valósítani, amit az ember a
rációval elgondol. „Ami kitalálható, az megcsinálható.” --> Az EU fejlődése is
itt bukott meg.
• Ezzel szemben Hayek szerint a racionalista hozzáállás a társadalmi
gyakorlatban diktatúrát szül (jakobinusok, bolsevikok).
Az osztrák iskola ma
• Vannak, akik történeti fogalomként fogadják el. Hayek után az
osztrák iskola igazából történeti fogalom.
• Az állami beavatkozás elutasítása miatt ma a libertariánus
iskolával azonosítják.
 (Libertariánus: az amerikai terminológiában jellemző, szigorú
liberális gondolkodást jelent; ott a „liberális” az európai
terminológia szerinti „szociáldemokratát” jelent.)
• A piac, mint ismeret-feltárási folyamat Misestől és Hayektől
származik.
• Matematizálás elutasítása.
• A radikális bizonytalanság előtérbe helyezése
Léon Walras (1834 – 1910)
• Holland családból származott, apja Antoine-August Walras
• Többszöri sikertelen kísérlet az École Politechnique-be (hiányos
matematikai ismeretei miatt nem kerül be)
• Bányamérnöknek tanul (innen származnak matematikai
ismeretei), majd újságíróként is tevékenykedik
• 1860-tól kezd publikálni
• 1870-től 1892-ig a Lausanne-i Akadémia politikai gazdaságtan
tanszékének vezetője
• A Laussanne-i matematikai iskola megalapítójának tekintik
32
Léon Walras (1834 – 1910)
Magnum opus: Éléments d’économie politique pure; ou théorie de la
rischesse sociale – A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a
társadalmi gazdagság elmélete 1874 1877, 1899, 1926 (Éléments
vagy Economie Pure - rövidebb nevén) “az árak
meghatározódásának elmélete a tökéletes szabad verseny
hipotetikus feltételei között”


Legteljesebb mű, négy kiadást is megért
Angol nyelvre 1954-be fordítják le
1. Alkalmazott politikai gazdaságtani tanulmányok – 1896


Az ember mint termelő olyan kapcsolataival foglalkozik, amely az ideális
helyzettől eltér
Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet
2. A társadalmi gazdaságtani tanulmányok – 1898


A tulajdon, az elosztás és az igazságosság kérdéseit tárgyalja
Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet
33
Léon Walras (1834 – 1910)
• Általános egyensúlyelmélet
– „A gazdasági egyensúlyelmélet adja Walras
halhatatlanságra való jogát, ez a nagy elmélet,
melynek kristálytiszta gondolatmente
megvilágította a tisztán gazdasági kapcsolatok
struktúráját egyetlen alapvető elv fényénél”
Schumpeter (1952)
– Világos, precíz, matematikai megfogalmazás
– Két típusú piac elemzését integrálja:
• Végtermékek piacát (m számú)
• Termelési tényezők piacát (n számú)
34
Léon Walras (1834 – 1910)
•
•
•
•
•
A modell segítségével megmagyarázza:
Az m számú termékmennyiség optimális szintjét (x1, x2, ...xm)
Az m számú termék egyenkénti árait. Az egyik jószág ármérce
szerepet tölt be, így azt egységnyinek tekintve tulajdonképpen a
relatív árak meghatározására kerül sor, p1=1 (p2, p3, …pm), ezzel
kiküszöböli a pénz használatát
Az n számú termelési tényezőből felhasznált optimális
mennyiségeket (y1, y2, ... yn)
Az n számú termelési tényező árát (i1, i2, ... in)
A termelésben használt ráfordítási technikai koefficienseket
(együtthatókat), az m termék előállítása során egyenként az n
termelési tényezőből milyen mennyiségeket használnak fel a
termelők. Az aij együttható megmutatja, hogy az i-dik termelési
tényezőből (i értéke 1-től n-ig változik) mennyit használnak fel a jdik termék egységnyi előállításában (j értéke 1-től m-ig változik)
35
Léon Walras (1834 – 1910)
Az egyenletrendszereit öt csoportba foglalja
össze:
1. Termékek kereslete: (m-1 egyenlet)
x2 = f2(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
x3 = f3(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
x4 = f4(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
…
xm = fm(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
36
Léon Walras (1834 – 1910)
2. Ár-költség egyenletek (m egyenlet)
1 = a11×i1 + a21×i2 + a31×i3 + ... + an1×in
p2 = a12×i1 + a22×i2 + a32×i3 + ... + an2×in
p3 = a13×i1 + a23×i2 + a33×i3 + ... + an3×in
...
pm = a1m×i1 + a2m×i2 + a3m×i3 + ... + anm×in
37
Léon Walras (1834 – 1910)
3. Tényezőpiaci keresleti egyenletek (n egyenlet)
y1 = a11×x1 + a12×x2 + a13×x3 + ... + a1m×xm
y2 = a21×x1 + a22×x2 + a23×x3 + ... + a2m×xm
y3 = a31×x1 + a32×x2 + a33×x3 + ... + a3m×xm
...
yn = an1×x1 + an2×x2 + an3×x3 + ... + anm×xm
38
Léon Walras (1834 – 1910)
4. Tényezőkínálati egyenletek (n egyenlet)
y1 = f’1(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
y2 = f’2(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
y3 = f’3(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
...
yn = f’n(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
39
Léon Walras (1834 – 1910)
5. Ráfordítási technikai koefficiensek egyenletei
(m×n egyenlet)
a11 = f’’1(i1, i2, … in)
a12 = f’’2(i1, i2, … in)
a13 = f’’3(i1, i2, … in)
...
anm = f’’n(i1, i2, … in)
40
Léon Walras (1834 – 1910)
• Az 5. egyenletrendszer nélkül 2m+2n-1
ismeretlenünk és ugyanannyi egyenletünk
van
• Meglátása szerint az ismeretlenek és
egyenletek számának egyezősége elegendő az
ismeretlenek meghatározásához
• A fenti feltétel csak akkor igaz, ha egyetlen
termék gyártása sem növekvő
mérethozadékú, nincsenek kapcsolt termékek
és externáliák, jövedelmi hatás (Kenneth
Arrow, Gerard Debreu, 1954)
41
Léon Walras (1834 – 1910)
•
Az általános egyensúly jellemzői:
– Tökéletes verseny esetén valósul meg, tökéletes
és ingyenes információáramlás mellett
– A piaci árak egyenlők a termelési költségekkel,
nincs gazdasági profit
• Az általános egyensúlyi állapot létre a tapogatózási
(tatonnement) folyamat során jön létre.
• Walras-törvény: Bármely árrendszer esetén (akár
nem egyensúlyi árak esetén is) a pénzben kifejezett
(árakkal súlyozott) összkereslet megegyezik a
pénzben kifejezett összkínálattal. Ha tehát m+n-1
piac egyensúlyban van, szükségképpen a m+n számú
piac is egyensúlyban lesz.
42
Walras törvény: a leggyakoribb megfogalmazás szerint azt
mondja ki, hogy a nettó többletkeresletek összege bármely
árrendszer mellett zérus.
Varian modelljének jelölései átvéve: ahol két szereplő van A és
B, két termék 1 és 2 és X ill. W jelöli az egyes szereplők teljes
keresletét ill. indulókészletét. Ekkor a törvény matematikai
formulával a következőképpen irható fel:
1
1
1
1
2
2
2
2
P1  X A  W A   P1  X B  W B   P2  X A  W A   P2  X B  W B   0
Ez a formula átrendezhető a következőképpen:
P1  X A  X B   P2  X A  X B   P1 W A  W B   P2 W A  W B
1
1
2
2
1
1
2
2

Az egyenlet bal oldalán az egyes szereplők teljes keresletének
összege szerepel, tehát az összkereslet, míg a jobb oldalon a
szereplők rendelkezésre álló készlete, vagyis a teljes kínálat.
Az enyhén misztifikáló többletkeresleti megfogalmazás helyett
most egy sokkal kézzelfoghatóbb de egyben árulkodóbb
formához jutunk.
Az ún. Walras-törvény legáltalánosabban azt mondja ki,
hogy "az összes kínált áru pénzértéke egyenlő az összes
keresett áru teljes pénzértékével" (Baumol [1968] 403. o.)
Baumol szerint Walras azt feltételezte, hogy "mindenki aki
keresletet támaszt valamilyen áru iránt, a definíció szerint
hajlandó csereképpen azonos értékű pénzmennyiséget (vagy
más árumennyiséget) felkínálni. Hasonlóképpen bárki, aki
bizonyos mennyiségű jószágot kínál a piacon csereképpen
ennek egyenértékét kéri pénzben, vagy más árukban". (Baumol
[1968] 403. o.) – „A Say-törvény első unokatestvére”
A legjobban akkor érthetjük meg a Walras-törvény igazi
mondanivalóját, ha megvizsgáljuk, hogy miből származik. Varian
a bizonyításhoz felírja az egyes szereplők költségvetési korlátját:
P1 X A  P2 X A  P1W A  P2W A
1
2
1
2
P1 X B  P2 X B  P1W B  P2W B
1
2
1
2
Ha a két gazdasági szereplő költségvetési korlátját összeadjuk
megkapjuk a Walras-törvényt, mint ahogy azt az első módon
meghatároztuk.
"Most már látjuk, - írja Varian - hogy honnan származik Walras
törvénye, mivel az egyes szereplők túlkeresletének értéke zéró,
ezért a szereplők túlkeresletét összeadva is zérót kapunk."
(Varian [1991] 583.o.)
Alfred Marshall (1842 – 1924)
• Londonban született
• Tanulmányait Cambridge-ben végzi
• Kezdetben (apja elképzelései alapján), egyházi pályára
készül, de kiváló tanulmányi eredményei alapján
Cambridge-ben akadémiai pályán marad(hatot)t.
• 1868-tól politikai gazdaságtant tanított
• 1877-től Bristolban tanított
• 1882-ben, Jevons halálát követően a figyelem központja
ráirányul
• 1884-től Cambridge-be kerül vissza professzori rangot kap
• 1890-ben jelenik meg főműve a Közgazdaságtan Alapelvei
(Principles of Economics)
• 1903-tól eléri, hogy a közgazdaságtant a történelem és
erkölcstudományoktól leválva tanítsa
• 1908-ban vonul vissza
46
Alfred Marshall
• Nyomatékosan hangsúlyozta a folytonosságot az elődök
nézeteivel. Integrálja a „Smith-Ricardo-Mill” iskola
tudásanyagát és a marginalisták nézeteit.
• Az értékelmélet kérdésében is hasonló integratív szerepe volt:
„A vitát arról, hogy az értéket a hasznosság vagy a termelési
költség kormányozza-e, ugyanolyan értelmesnek kell
tekintenünk, mintha arról vitatkoznánk, hogy az olló alsó vagy
felső szára vágja-e el a közé helyezett papírdarabot”
• Szemléletváltás: a vizsgálat tárgya nem a nemzetgazdaság
egésze, hanem annak egyes részei, az egyének gazdálkodási
kérdései, problémái
• Megjelenésekor nézetei már tanítványai révén ismertek voltak,
ilyen értelemben nem hatottak újdonságként. Sokszori
„csiszolgatás” után publikálta művét
47
Alfred Marshall
• Széleskörű közönségnek szánta
• A matematikai precizitás a kifejtésben a logikai struktúrák
kialakításánál és tárgyalásánál van jelen, a technikai
részletesség (matematikai jelölések, számítások) főleg
függelékekben jelenik meg.
• A modern mikroökonómia fogalmi keretei származnak innen
(pl. rugalmasság, marshall-kereszt stb.) (Keynes bélegzi
mikroökonómiának)
• Megjelenéskor az I. kötet jelölés szerepelt rajta (tervei szerint
egy második kötet tartalmazta volna a külkereskedelem, a
pénz, a konjunktúraciklusok az adózás, kollektivizmus, a jövő
kilátásainak kérdéseit)
48
Ár- és értékelmélet
• A csereérték és használati érték teljesen integrált koncepcióját adja
• Tisztázza a keresleti oldal és a kínálati oldal szerepét az áralakulásban:
– Kereslet: határhaszon elemzés
– Kínálat: határtermelékenységre alapozott
• Időtényező bevezetése és az áralakulás
– Piaci periódus vagy piaci nap (a kínálat adott, nincs lehetőség
visszavonni az árut a piacról) – kereslet határozza meg az árat
– Rövid táv (változtatható a kibocsátás, de nem a technológia vagy a
gépállomány) – kereslet és a határköltség
– Hosszú táv (a felszerelés is változtatható), a kínálat alkalmazkodik a
kereslethez, a hozadék függvényében a kínálati görbe határozza meg
az árat, (de akár negatív meredekségű is lehet bizonyos szakaszon és
akár több egyensúlyi pont is lehetséges)
– Szekuláris periódus – minden változik (technológia, szükségletek)
• Elemzési technikája a ceteris paribus elv – parciális egyensúlyelemzés .
• Az árelmélet mellett a VI. könyvben az elosztás és növekedés kérdéseivel is
foglalkozik
49

similar documents