NNTN_Keszthely_13-03-07_Kajdi - Nyugat

Report
NEMESÍTÉSI ÉS FAJTA-ELŐÁLLÍTÁSI
KUTATÁSOK A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI
EGYETEMEN
KAJDI FERENC1 – KISS JÓZSEF1 – MAKAI SÁNDOR1 – KALMÁR SÁNDOR1 SKRIBANEK ANNA2 - FRANK NORBERT3
1
Nyugat-magyarországi Egyetem
Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2
Természettudományi Kar, Szombathely
3
Erdőmérnöki Kar, Sopron
XIX. Növénynemesítési Tudományos Nap
Keszthely
2013. március 7.
Nyugat-magyarországi Egyetem
székhely: Sopron
alapítás ideje: 2008. január 1.
a 2000-ben létesült 7 karú Nyugat-Magyarországi Egyetem és a
szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola egyesülésével jött létre
A Karok és azok telephelyei:
Apáczai Csere János Kar
Benedek Elek Pedagógiai Kar
Bölcsészettudományi Kar
Erdőmérnöki Kar
Faipari Mérnöki Kar
Geoinformatikai Kar
Közgazdaságtudományi Kar
Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar
Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar
Természettudományi Kar
Győr
Sopron
Szombathely
Sopron
Sopron
Székesfehérvár
Sopron
Mosonmagyaróvár
Szombathely
Szombathely
A NymE MÉK története
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
1818-1850: Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet
1850-1869: Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet
1869-1874: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet
1874-1942: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia
1942-1945: Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola
1945-1949: Budapesti Mezőgazdasági Egyetem (Magyar Agrártudományi
Egyetem) Mosonmagyaróvári Osztálya
(az Intézmény működése 1949-1954. között szünetel)
1954-1962: Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia
1962-1970: Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola
1970-1989: Keszthely és Mosonmagyaróvár összevonása után Keszthelyi
Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar
1989-2000: a Kaposvári Állattenyésztési Karral Pannon Agrártudományi
Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar
2000-2008: 2001-ig Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi
Kar 7 karral, 2001-től Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és
Élelmiszertudományi Kar
2008- : Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és
Élelmiszertudományi Kar
1874-1942: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia
„Magyaróvár a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé vált”
a magyar intézetek közül elsőként kap akadémiai rangot, így Magyarország egyetlen agrár-felsőoktatási
tanintézete volt egészen 1906-ig, 1884-től már csak magyar nyelvű oktatás folyik, s 1919-ben átmeneti jelleggel
az Akadémia még Főiskola elnevezést is kapott
Az időszakban létesült kutatóintézetek és szervezetek:
– Gazdasági Eszköz- és Gépkísérleti Állomás
– Meteorológiai Megfigyelő Állomás
– 1878: Vetőmagvizsgáló Intézet
vezetői: Deininger Imre, Linhardt György
– 1891: Országos M. Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás
• Az állomás vezetői: Cserháti Sándor (1891-1909), Gyárfás József (1909-1933 ), Surányi
János (1933-1937) Dworák Lajos (1937-1941), Villax Ödön (1941-1948) , átmenetileg Székács
János és Berzsenyi-Janosits László 1945)
– Állatgyógyászati Állomás
– Növényélet- és Kórtani Állomás
– Magyar Királyi Tejgazdasági Kísérleti Állomás
– 1909-1910: Országos M. Kir. Növénynemesítő Intézet – 1909: Budapest; 1910:
Mosonmagyaróvár
• Az Intézet vezetői: Grábner Emil (1909-1936), Villax Ödön (1936-1941),
– Vegykísérleti Állomás
– Szarvasmarhatenyésztők Egyesülete
–
1941-ben a 2 intézetet összevonják Országos Növénynemesítő Intézet néven Villax Ödön
vezetésével, s 1949-ben működése megszűnt
A hajdan volt „Grábner-telep”,
ma Bemutató-tér
Az örökléstan, a növénynemesítés és a vetőmagismeret tárgyak oktatása
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
1890: Cserháti Sándor az országban elsőként kezdte el a növénynemesítés és a „Magnemesítés”
című tárgyak oktatását
1907/1908: a Növénynemesítés önállóan előadandó tantárgy
– 1907: Grábner Emil, 1908-1918. között Legány Ödön, 1918-1920. között Bittera Miklós,
1921-től Rázsó Imre heti 2 órában
1936/37. tanév az V. és VI. félévben Soltész Sándor
az Örökléstan tantárgy is szerepel már a tantervben
1942/43-as tanév Villax Ödön nemesítés, Győrffy Barna a Genetikát oktatja
1948: a Növénytermesztési szakon külön tárgy a „Magismeret és magtermesztés”
a Növénynemesítéstan a IV. évfolyamon került oktatásra
1954: Örökléstan a II. évfolyam 2. félévében és a III. évfolyam 1. félévében 2+2 óra
Növénynemesítéstan a III: évfolyam 1 félévében 1+1 óra
1967/68: az Örökléstan, a Növénynemesítéstan vezető oktatója Kovács Antal
Egressyné Grábner Erna, Fábián Tivadar
A Genetikai és Növénynemesítési tanszék megalakulása után a tárgyak vezető oktatója Kiss
József
Gulyás András, Kajdi Ferenc, Mészáros Miklós, Győri Tibor
2005: a kétszintű- és többszakos képzés bevezetése - újabb tantárgyak: Alternatív növények
szaporítóanyag termelése; Szántóföldi növények vetőmagtermesztése
A Magyaróvárhoz köthető nemesítéstörténelmi események:
1906: a növényfajták törzskönyvezésének kezdete;
1914: Magyaróvár - első növénynemesítői vándorgyűlés (Országos M. Kir.
Növénynemesítő Intézet székházának avatása)
javaslat: a növényfajták vetőanyagának „nemesített” „eredeti” és
„utántermelt” névvel való megjelölése
1911; 1914: Székács Elemér, majd Baross László: a gazdasági akadémiák kötelező
tárgyként oktatják a növénynemesítést;
1938: ismét tartottak növénynemesítői vándorgyűlést;
1940: az Intézet kezdeményezésére első növénynemesítői tanfolyam 50 hallgatóval;
1941-1949: Rédei György az Akadémia/Főiskola hallgatója
1943: Legány Ödön javaslatára megszervezték az egyéves szakaltiszti
növénynemesítő tanfolyamot, az elméleti képzést Magyaróváron, a gyakorlatit
Nagytelken végezték (a képzést évenként megtartandóvá tették);
1947: egyéves felsőbb növénynemesítő tanfolyamon megszervezése
Az egyéves felsőbb növénynemesítő
tanfolyamon (1937.) résztvett okleveles
mezőgazdák
Bacsa Pál
Lőrentei László
Fábián Tivadar
Bálint Andor
Gyulaváry Oszkár
Hikisch Károly
Bondor László
Vágó Mihály
Lelley János
Csizmazia Antal
Bauer Ferenc
Madarász Zsuzsanna
Mesch József
Beke Ferenc
Pollhamer Ernő
Kajtár József
Czakó Flórián
Vutskits György
Fajták, fajtajelöltek, nemesítés
•
széleskörű nemesítési program: bíbor- és fehérhere; takarmány- és pázsitfüvek;
közönséges őszi- és tavaszi búza; tavaszi árpa, rozs, zab, takarmánykáposzta, köles
•
•
•
•
1951: Takács István - Óvári rozs
1953-ig Berzsenyi-Janosits László 4 kukorica-hibrid: Ó-1; Ó-3; Ó-4; Ó-5
Böjtös Zoltán – lucernanemesítés
Grábner Emil az első hazai minősített lucerna fajta nemesítője - Óvári tarkavirágú
lucerna
1974: Egressyné Grábner Erna Óvári kúszó lucerna fajta
•
•
•
•
•
•
•
Kovács Antal kukorica Opaque-2 jelű mutánsa felhasználása; a „takarmányminőség
öröklődésének” vizsgálata
1977: Sopronhorpácsról a Karra kerül a Rózsaszínű BETA és a BETA vöröshenger
takarmányrépa-, a BETA 11 tavaszi bükköny fajta
1984-2006: a Kertészeti Tanszéken áfonya génbank létrehozása, fenntartása - Nagy
György
a fenntartásában Porpáczy Aladár, Vadas Zoltán, Pólyáné Hanusz Borbála és
Iváncsics József vettek részt
1987: Győri Tibor részt vett a Putnokon nemesített és elismerést kapott Hungarotetra
fajta nemesítésében
1990: Kiss Árpád és Kiss József által nemesített KT-84 jelű triticale minősítése
A Karon lévő elismert fajták (1) (2004)
Növényfaj
Fajta neve
Nemesítő
Állami
elismerés
éve
Fajtafenntartó
nemesítő
Takarmányrépa
Rózsaszínű BETA
Sedlmayr Kurt
Varga András
1944.
Kajdi Ferenc
Tarlórépa
BETA Vöröshenger
Horpácsi lila
Ludván Gábor
Dobrovszky István
Tóth József
1977.
1959.
Kajdi Ferenc
Kajdi Ferenc
Csillagtök
Óvári fehér
Keppel Tiborné
/Dobrovszky Ilona/
Nagy György
1974.
Porpáczy Aladár, majd
Iváncsics József
Sütőtök
Óvári hengeres
Nagy György
Nagy Györgyné
Pardavy Tibor
1989.
Porpáczy Aladár, majd
Iváncsics József
Vörös csenkesz
Székkutasi 319
Derera Miklós
Szilvási Mihály
1958.
Szodfridt Gyuláné
Réti csenkesz
Óvári
Balázs Ferenc
Bagosi Erzsébet
1960.
Makai Sándor
Réti komócsin
Peti
Szodfridt Gyuláné
Harangozó Ferenc,
Kovács József
1993.
Szodfridt Gyuláné
Tavaszi bükköny
BETA 11
Csitkovics Antal
1951.
Makai Sándor
Horpácsi lila
Óvári hengeres
Rózsaszínű BETA
Óvári fehér
A Karon lévő elismert fajták (2) (2004)
Növényfaj
Fajta neve
Nemesítő
Állami
elismerés
éve
Fajtafenntartó
nemesítő
Görögszéna
Óvári-4
Makai Sándor
Pécsi Sándor
Kuroli Géza
Kajdi Ferenc
1993.
Makai Sándor
Szója
Tavaszi búza
Zsuzsanna
Castrum-1
Kajdi Ferenc
Pollhamer Ernő
Pollhamer Ernőné
Kajdi Ferenc
1995.
1998.
Kajdi Ferenc
Pollhamer Ernőné
Kajdi Ferenc
Lucerna
Eride /Pilis/
Késmárki István
Győri Tibor
Kajdi Ferenc
Borsó
Lóbab
Tutti
Lippói
Kajdi Ferenc
Bárdossy Antal
Schneider Béla
Karasz László
Krészity Pántó
1996.
1971.
Kajdi Ferenc
Kajdi Ferenc
Karácsony
Mészáros Miklós
1994.
Kajdi Ferenc
2000/2002. Késmárki István
Győri Tibor
Eride
Karácsony
Zsuzsanna
Hazai nemesítésű tönköly fajták
Növényfaj
Tönköly
Fajta neve
Nemesítő
ÖKO 10®
Kalmár Gergely
Kajdi Ferenc
Lajta (ÖKO 82) ®
Kajdi Ferenc
Kalmár Gergely
Állami Fajtafenntartó
elismerés
nemesítő
éve
1998. Kajdi Ferenc
2002.
Kajdi Ferenc
2004-után visszavont fajták
Növényfaj
Fajta neve
Lóbab
Óvári 137
Takarmánykáposzta
Óvári
Óvári-1
Sári
Bab
Cintia
Borsó
Akt
Nemesítő
Bárdossy Antal
Varga János
Berzsenyi J. László
Szántosi Antalné
Késmárki István
Hörömpöli Erzsébet
Jakab Árpád
Késmárki István
Takács Gáborné
Pocsai Károly
Sájer Antal
Binnyei András
Lindmayer Nándorné
Horváthné Walter
Zsuzsanna
Állami
Fajtafenntartó
elismerés
nemesítő
éve
1984. Kajdi Ferenc
1959.
1983.
1993.
Kajdi Ferenc
Kajdi Ferenc
Késmárki István
1990.
Takács Gáborné
1992.
Győri Tibor
Kutatási témák 1983-tól (1)
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
1983-1990: takarmányrépa, tarlórépa és takarmánykáposzta nemesítés, fajtafenntartása
– MÉM TCP;
1988-2002: lóbab nemesítés, fajta és tájhasznosítási kísérletek végzése;
1988-2002. pillangós szálastakarmányok (tavaszi bükköny, mezei borsó, trigonella)
nemesítése, - OMFB FBI program);
1988-2012: szója nemesítés, fajta- és törzskísérletek végzése;
1991-1994: az öntözéses növénytermesztés genetikai, nemesítési és agronómiai
alapjainak továbbfejlesztése;
1996-2004: génmegőrzési feladatok végzése – 1045 tétel tartós tárolása és leírása;
1996-2006: az egészséges táplálkozást szolgáló biológiailag teljesebb értékű búza fajták
előállítása – Pollhamer Ernőné;
a kertészeti termesztés biológiai alapjainak fejlesztése (témavezető Porpáczy Aladár);
1988-2012: tájhasznosítási és fajtakísérletek végzése – őszi- és tavaszi árpa, közönséges
őszi- és tavaszi búza, triticale, rozs, őszi- és tavaszi durum búza, zab, borsó, repce;
2000-2006: tönköly búza nemesítés - FVM-program 2 db pályázat;
2010-2012: tönköly génbanki tételek felszaporítása, leírása és tesztelése –
HUSK/0109/1.2.1./001 magyar-szlovák regionális kutatás;
2001-2002: új őszi- és tavaszi búza fajtajelöltek makro- és egyes mikroelemreakciójának
vizsgálata az Észak-nyugat-Dunántúl 2 régiójában;
2004-2006: speciális ásványianyag-összetételű világos szemszínű őszi és tavaszi búza
fajták előállítása – FVM program;
Kutatási témák 1983-tól (2)
•
•
•
•
•
•
•
Makai Sándor irányításával szilfium, keleti kecskeruta (Galega orientalis) és
földimandula (Cyperus esculentus L. var. Sativus Boeck.) nemesítése és hasznosítási
vizsgálatokat végzése;
fehér mustár fajta nemesítési programban való részvétel – a Marci névre keresztelt fajta
2005-ben állami elismerést kapott;
triticale nemesítési program Kiss József vezetésével, jelenleg 2 fajtajelölt (LH-7 és LH25) vizsgálata folyik;
2 szója, 1 tavaszi árpa, 1 tönköly és 9 közönséges őszi búza fajtajelölt bejelentésének
elvégzése a minősített fajtákon kívül. A 9 db. közönséges őszi búza fajtajelölt
nemesítésében Pollhamer Ernőné és Pollhamer Ernő is részt vettek;
2000-2008: között a Salvador zab, a Győző és a Bőség nevű minősített őszi búza fajták
fajtafenntartó nemesítése;
2010-2012: „A regionális források felhasználása az egészségmegőrző funkcionális
élelmiszerek előállítására” c. projekt során az ökológiai tényezők hatásának vizsgálata a
biológiai alapok (fajták és fajtajelöltek) mennyiségi és minőségi tulajdonságaira;
(Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 –
projektszám: TF/HUSK/0901/1.2.1/0010/01;
Molnár Zoltán irányításával nagymagvú hüvelyes növények (borsó, lóbab, görögszéna),
valamint a répafélék sejt- és szövettenyészeteinek vizsgálata; lóbab vírusmentes
nemesítési alapanyag-előállítása 1986-1990. és 2000-2004 között; 2004-2007. között a
répafélék és pillangósok genetikai transzformációjával összefüggésben végeztünk
vizsgálatokat közvetlen génátviteli módszerrel;
Az Óvári gigant® szilfium
fajta teljes virágzásban
Keleti kecskeruta
(Galega orientalis Lam.)
Nagymagvú hüvelyes növények (borsó, lóbab, görögszéna) és répafélék
sejt- és szövettenyészeteinek vizsgálata;
lóbab vírusmentes nemesítési alapanyag-előállítás
NymE Természettudományi Kar
Alapítás éve: 1984
Nemesítés
• 1991-től Kovács J. Attila folytatott közös nemesítési programot a szombathelyi székhelyű
Gyep- és Takarmánygazdálkodási Kft.-vel
– 4 pázsitfű-fajta kapott állami elismerést
– Festuca pratensis arundinacea, F. rubra, Lolium perenne, Phleum pratense, Dactilis
glomerata géntartalék-vizsgálatának, illetve alapanyag-kutatásának végzése
– tenyészkerti fenntartása
– a bio-típusok elemzése a nemesítési programokban való felhasználhatóságot illetően
– 50 anyagból álló gyűjtemény fenntartása jelenleg Kollerné Dani Magdolna
irányításával anatómiai géntartalék- és molekuláris biológiai vizsgálatok céljából.
• 2003-tól Skribanek Anna végez szántóföldi- és laboratóriumi kísérleteket a Gabonakutató
Közhasznú KHt-vel együttműködve tavaszi árpa fajták és fajtajelöltek szárazságtűrő
képességének meghatározása érdekében
– 2007-ben állami elismerést kapott a GK Habzó (bejelentéskori neve: GKS 419) fajta
– jelenleg folyik a harmadéves GKS 9413 jelű szárazságtűrő fajtajelölt NÉBIHvizsgálata
– szárazságtűrőképesség vizsgálatok: morfológiai- (hajtás- és gyökérhossz és -tömeg,
sztómaméret, hervadás) és élettani tulajdonságok (prolin- és glükóz tartalom,
enzimvizsgálatok, az Al-felhalmozódás és -érzékenység mérése hematoxilin vizsgálattal)
meghatározása
– szántóföldi kisparcellás kísérleteket különböző termőhelyeken és eltérő agrotechnikai
kezelésekkel (késői vetés, kiszárító agrotechnika)
A TTK pályázatai
• 2004-2005: FVM és NKTH támogatásával, GAK
pályázat
• 2006-2008: Baross Gábor program NKTH, A GKS 419
jelű árpa söripari pilotra, Konzorciumi partnerek:
Gabonakutató Kht, BDF Növénytani Tanszék,
• 2009-2011: Baross Gábor Program NKTH, Sörárpa
genotípusok szárazságstressz tűrésének fokozása
Bioassay módszerrel. Konzorciumi partnerek:
Gabonakutató Kht. Táplánkereszt, Rácunio Kft.,
NYmE-SEK TTK Növénytani Intézeti Tanszék
A bioassay értékelése alapján összevont szelekciós index képezhető, amely
r=0,64-0,75 közötti korrelációs koefficiens értékekkel korrelál a szántóföldi
szárazságtűréssel.
3.00
GKS 415
Marnie
2.00
Szárazságtűrés (rel. termés)
Mandolina
GKS 419
Nitran
Jersey
1.00
Scarlett
Tactic
-8.00
-6.00
Kh Szofi
Roxana
M 22
Pasadena KH Lédi Sylphide
GKS 523
Flandria
Boyos
Jubilant
M 23
0.00
BiatlonTocada
-4.00
-2.00 Maresi Bivoy 0.00
2.00
4.00
Beatrix
Braemar
Annabell Ebson
Xanadu
-1.00
KH Dáma
Celinka Gks 2608
Michka
-2.00
-3.00
Összevont PEG reakciók (rel.)
6.00
8.00
NymE Erdőmérnöki Kar (1)
Jogelőd, történet
Jogelőd a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított
Bányatisztképző Iskola, melyet Mária Terézia 1762-ben
akadémiai rangra emelt. 1919-ben Selmecbánya a megalakuló
Csehszlovákiához került, így a főiskola Sopronba települt át
Oktatás
Az Erdőmérnöki Karon belül 1957-ben kezdődött meg a
faipari mérnökök képzése, majd ezt követően az önálló Faipari
Mérnöki Kar létrehozása után 1962-ben alakult meg az
Erdészeti és Faipari Egyetem. Az Erdőmérnöki Karon
erdőmérnöki,
környezetmérnöki,
környezettani,
természetvédelmi mérnöki és vadgazda mérnöki diplomát
szerezhetnek a hallgatók.
NymE Erdőmérnöki Kar (2)
•
•
•
A hazai erdészeti növénynemesítés kezdete az exóta fafajok kastélyparkokba,
arborétumokba, botanikus kertekbe való ültetésével kezdődött.
A célorientált kísérletek a XX. század első éveire tehetők, amikor az ún.
származási kísérletekkel megkezdődött az egyes termőhelyekre ültethető fafajok
és fajták kiválasztása. E munkában kiemelkedő szerepe volt Roth Gyula
professzornak, aki az 1900-as évek elején először a famagvak származásával, majd
pedig származási kísérlet-sorozatok beindításával (erdeifenyő, vörösfenyő,
lucfenyő, kocsánytalan tölgy, duglászfenyő) teremtette meg az erdészeti
növénynemesítés alapjait.
Az erdőgazdálkodás erdőművelési feladatai között kiemelkedő szerepet foglalnak el
a különböző gyérítések (törzskiválasztó gyérítés, növedékfokozó gyérítés) során
elvégzett tömegszelekciók. Ezen tömegszelekciós kiválasztáshoz tartoznak a
magtermelő állományok is, amelyek elsődlegesen magtermesztési céllal és
megfelelő nagysággal, a nemkívánatos beporzástól a szükséges mértékig izoláltan
kialakított, vetőmagot termelő faállományok. Ezek a növényállományok a hasonló
ökológia viszonyok között tenyésző más faállományokhoz képest kedvezőbb külső
képet, vagy izolált genetikai fölényt mutatnak és területileg is jól elhatárolhatóak. A
tömegszelekcióval szemben a plantázsok, törzsfák kiválasztása, illetve a
véghasználatig fenntartandó faegyedek kiválasztása már egyedszelekcióra
alapozott.
NymE Erdőmérnöki Kar (3)
•
Az erdészeti növénynemesítés története elválaszthatatlan az Erdészeti Tudományos Intézet
(ERTI) tevékenységétől, munkatársaitól. Úttörő munkásságuknak köszönhetően már az 1950es években megkezdődött a nemesnyárfajták vegetatív szaporítása, amely szinte kizárólag az
ERTI munkatársainak állhatatos munkájának köszönhető (Bánó István, Bokor Rezső, Halupa
Lajos, Keresztesi Béla, Koltai György, Kopecky Ferenc, Mátyás Vilmos, Palotás Ferenc,
Retkes József, Tóth Imre, Szőnyi László, majd pedig Borovics Attila és munkatársai).
•
Sopronban az Erdőmérnöki Főiskolán az Erdőtelepítési és Fásítási Tanszéken 1954-ben
Tompa Károly és Sziklai Oszkár vezetésével kezdődött meg a fűz fafajok nemesítése. Egy
évvel később Nemky Ernő és Vancsura Rudolf a tölgy fafajok nemesítésének lehetőségeit
kezdték el vizsgálni. Későbbiekben Majer Antal a bükk, Tompa Károly a hársak szelekciós
nemesítésével foglalkozott. Ennek keretében számos anyatelep, klóngyűjtemény került
kialakításra. A soproni Erdészeti Szakközépiskola az Egyetemmel szoros kapcsolatban lévő
tanárai közül Jereb Ottó a lucfenyő, Kondor Antal a csertölgy, Tuskó László a vörösfenyő
nemesítését tanulmányozták.
•
Mátyás Csaba akadémikus kutatásaival – aki kezdetben erdeifenyő származási-kísérletek
beállításával, illetve azok értékelésével is foglalkozott – alakult ki a modern erdészeti
növénynemesítés és származáskutatás Magyarországon. Munkásságának súlypontja nemcsak
az új fajták nemesítésében, hanem abban is van, hogy a genetika, a populáció-genetika,
illetve a klímaváltozás, valamint a fásszárú növények a klímaváltozáshoz való
adaptációjának lehetőségein keresztül tesz javaslatokat a hazai erdőgazdálkodás
továbbfejlesztésére, az erdészeti növénynemesítés új irányvonalának meghatározására.
KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!

similar documents