VEGETÁCIÓISMERET 4. el*adás Dr. Bartha Dénes

Report
VEGETÁCIÓISMERET
4. előadás
Dr. Bartha Dénes
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
Vegetációosztályozás
= bizonyos rendezőelvek alapján a vegetáció osztályainak (típusainak)
hierarchikus csoportokba való sorolása
A vegetációtípusok különbözőségének okai
- eltérő termőhelyi (ökológiai) viszonyok
- eltérő vegetációtörténeti háttér
- eltérő szukcesszionális stádium
- eltérő antropogén terhelések
A vegetációtípusok különbözősége megnyilvánul
- összetételben és/vagy
- szerkezetben és
- működésben
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
Egy új vegetációtípus osztályozása
adott típus önállóságának felismerése → jellemezése → a rokon
vegetációtípusoktól elválasztása → megnevezése → valamilyen
hierarchikus rendszerbe besorozása
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
Az osztályozás során rendezőelvként választható kritériumok
- fiziognómia (pl. növekedési és életformák),
- vegetációszerkezet (pl. szintezettség, szervezettség),
- vegetációdinamika (pl. periodicitás),
- florisztikai kritériumok [pl. uralkodó (domináns) fajok, leggyakoribb
(frekvens) fajok, állandó (konstans) fajok, megkülönböztető
(differenciális) fajok, jellemző (karakter) fajok, ökológiai fajcsoportok,
hasonló dinamikájú fajok, hasonló elterjedésű fajok]
- a vegetációtípus kialakulásának módja (pl. elsődleges, másodlagos,
harmadlagos),
- egyéb kritériumok (pl. a zárótársuláshoz való viszony, geográfiai
helyzet, a termőhely és vegetáció közötti kapcsolat)
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
A térlépték alapján elkülöníthető alapkategóriák
Formáció ( biom): Hasonló környezetben élő, lényegileg hasonló
megjelenésű (növekedési és életformák), a faji összetételtől független
nagy növényzeti típusok, amelyeket nagy (földi, kontinens, régió)
térléptékben szokás alkalmazni.
Asszociáció (fitocönózis, növénytársulás) ( élőhely): Törvényszerűen ismétlődő, állandó megjelenésű és faji összetételű, meghatározott környezeti igényű vegetációegység, amelyet kis térléptékben
(nagytáj, táj, tájrészlet) szokás alkalmazni.
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
A finomabb léptékhez (asszociáció) kapcsolódó további kategóriák
Állomány: A társulások területileg külön elhelyezkedő foltjai. Valójában
több hasonló állomány összevonásával és absztrahálásával képezzük az
asszociációt. (Az itt ismertetett fogalmak sorából „kilóg” az állomány,
mivel ez nem társulástani kategória, hanem az absztrakt egységek tényleges megjelenési formája.)
A formációk és az asszociációk is állományaik révén jelennek meg a terepen!
Asszociációfragmentum: Olyan állományok, amelyek a kis terület miatt nem tudnak a
társulásra jellemzően kifejlődni.
Asszociációkomplex: Kis területen az ökológiai feltételek lényeges változása miatt a
társulások is váltakozva jelennek meg, s együttesen komplexet alkotnak.
Kontakttársulások: A természetben egymással rendszeresen érintkező társulások, ahol
a fajok részben kicserélődnek, ill. közösek.
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
Szegélytársulás: Kiterjedtebb társulások szélén keskeny sávot alkotó, domináns fajjal
és jellemző összetétellel rendelkező társulás.
Fátyoltársulás: Uralkodóan liánokból álló, köpeny jellegű társulás, melyben a szintezettség összeolvad.
Szociáció: A társulás olyan formája, amely minden szintjében homogén, azaz minden
szintjében mindig ugyanazok az állandó fajok (vagy faj) dominálnak.
Konszociáció: A társulás olyan formája, ahol a legfelső szint uralkodó növényfaja más,
mint az asszociációnál általában így a növénytársulás megjelenése más, bár összetétele
lényegében azonos.
Szinuzium: Egy társuláson belül a legkisebb, önállónak vehető, azonos életformájú és
ökológiai igényű egyedekből álló alegység.
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
A társulás (asszociáció) feletti és alatti egységek
(és neveik végződései)
Divízió (-ea)
Asszociációosztály (-etea)
Asszociációsorozat (-etalia)
Asszociációcsoport (-ion)
Asszociáció (-etum)
Szubasszociáció (diff. faj -etosum)
Facies (domináns faj -osum)
Szubasszociáció: A földrajzi távolság, vagy valamely ökológiai (termőhelyi) különbség miatt faji
összetételükben némiképp eltérő (de karakterfajaikban azonos) alegységek.
Facies: Egy társuláson belül lokális edafikus vagy mikroklimatikus okok miatt egy–egy faj sok
egyeddel (tömegesen) lép fel.
VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS
Az általunk követett vegetációosztályozás elvei és alapkategóriái
A. a Föld vegetációjának bemutatása → formációk
B. a Kárpát-medence vegetációjának bemutatása (többféle, egymásba
ágyazott, hierarchikus rendezőelv alapján) → élőhely-csoportok
1. fő formációk (fás élőhelyek: erdők és cserjések, ill. fátlan élőhelyek:
gyepek és vizes élőhelyek)
2. természetességük – ember általi befolyásoltságuk (természetes /
természetszerű, ill. félkultúr / kultúr)
3. ökológiai szempontok
A
FÖLD BIOMJAI
A Föld biomjai
Földi léptékben két fő ökológiai tényező alakítja ki és módosítja
elsődlegesen a növényzetet: 1. hőmennyiség; 2. vízellátás
A Föld biomjai
A Föld biomjai a termikus zónák és a humiditás függvényében
(Megj.: A vastag vonal a zárt erdők ökológiai határát jelöli)
A Föld biomjai
A Föld felosztása növényzeti zónákra és óceáni-kontinentális hatásterületekre
A Föld biomjai
Az életföldrajzi övezetesség Európában
TRÓPUSI ÖV
NÖVÉNYZETE
A. Örökzöld trópusi esőerdők
A. Örökzöld trópusi esőerdők
- az Egyenlítő mentén + 10 szélességi fok között helyezkednek el (KMexikó, Amazónia, K-Brazília, egyenlítői Afrika, K-Madagaszkár, NYElő-India, Hátsó-India, Indonéz-szigetvilág, ÉK-Ausztrália)
- az évi középhőmérséklet 22-27 oC, a meleg egyenletes
- folyamatos esőzések: 1.500 - 10.000 mm/év, a páratartalom magas
- nincs évszakos szezonalitás, a napi ingadozás nagyobb mint az évi
- erős kilúgzás  laterit talaj (sekély termőréteg, humifikáció nincs, gyors
mineralizáció, tápanyagszegény)
A. Örökzöld trópusi esőerdők
- lombkoronaszintje tagolt, 3-5 szintes
- a fás növények örökzöldek, a lomb fokozatosan cserélődik, évgyűrűszerkezet nem jellemző, faanyag könnyű, D  H, sima kéreg
- a levél nagy, fényes, bőrszerű, ép szélű, hegyes csúcsú (csepegtető
csúcs), gyakori a guttáció jelensége
- feltűnően nagy és színes virágok, rovarbeporzás (denevér-, madárbeporzás), gyakori a kauliflória magvak nagyok, endospermium
- nagy
fajgazdagság (100-200 fafaj/ha)
- jellemzőek az óriásfák ( 50 m), melyek palánk- vagy pányvagyökerűek
A. Örökzöld trópusi esőerdők
- a cserje- és gyepszint hézagos, vagy hiányzik (pl. pálmák, bambuszok,
páfrányok alkothatják)
- további jellemző életformák:
- liánok (pl. kúszópálma = rotang, vanília, borsfélék)
- epifitonok (pl. orchideák, páfrányok, epifill mohák és zuzmók)
- hemiepifitonok
(1. lián  epifiton, pl. fillodendron
2. epifiton  léggyökerek, pl. ördögfüge)
- gyökérélősködő fajok (pl. dögvirág)
A. Örökzöld trópusi esőerdők
- típusai: síkvidéki és hegyvidéki esőerdők (köd-, felhőerdők) mangrove
- termesztett növények:
síkvidékek: kakaó, banán, kókuszpálma, rizs, tápióka, jamszgyökér,
vanília, bors, kámforfa, fahéjfa, kaucsukfa, olajpálma
hegyvidékek: tea, kávé, kínafa, kokacserje
- ökológiai problémák:
- fakitermelés (égetés)  termőföldnyerés (vándorföldművelés)
- másodlagos vegetációtípusok (pl. szavanna, bambuszdzsungel)
A. Örökzöld trópusi esőerdők
Trópusi gyökérzetek
A. Örökzöld trópusi esőerdők
A. Örökzöld trópusi esőerdők
A. Örökzöld trópusi esőerdők
B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)
B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)
- az örökzöld trópusi esőerdők és a szavannák között helyezkedik el
(Venezuela, Brazília, K-Afrika, Zambia, Elő- és Hátsó-India, Indonézszigetvilág)
- csapadék  1.500 mm, java része az esős évszakban hull
- hosszú és határozott száraz évszak is jellemző (2-6 hónap)
- a hőmérséklet évi és napi ingadozása nagyobb, de fagypont alá nem
süllyed
B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)
-a
koronaszint kevésbé tagolt, alacsonyabb
- javarészt lombhullató fás növények alkotják
- a lehulló lombtömeg az esős évszakban bomlik le
- kevesebb fafaj (pl. tikfa, ébenfa, banyánfa, eukaliptuszok)
- kevesebb a lián és az epifiton
- termesztett növények: mint az örökzöld trópusi esőerdőknél
- ökológiai problémák:
- fakitermelés, legeltetés
- száraz évszakban a másodlagos növényzet kiég, talajerózió
B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)
B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)
A. Örökzöld trópusi esőerdők
B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)
SZUBTRÓPUSI ÖV NÖVÉNYZETE
C. Szavannák
C. Szavannák
- Venezuela (Orinoco vidéke), DK-Brazília, térítői Afrika, NYMadagaszkár, Elő-India, É-ÉK-Ausztrália
- a hőmérséklet kis mértékben ingadozik, de egész évben meleg
- száraz és esős évszakok váltakoznak, a száraz évszak gyakran aszályos és
hosszabb (6-10 hónap)
- a lombkoronaszint nem záródott, a fák egymástól távol, elszórtan vagy
kisebb csoportokban állnak
- alacsony, laza és lapos koronájú fák (pl. ernyőakáciák, albiziák, mirhafa,
tömjénfa)
C. Szavannák
- nagyobb, de tagolt levelek
- a száraz évszakban a lomb lehull
- kevés fafaj
- a gyepszintben nagytermetű fűfélék (ún. elefántfüvek) uralkodnak
- a nagytestű növényevők tartják "egyensúlyban"
- a füves szavannák mind edafikusak vagy másodlagosak
- a gyakori tűz miatt
1. a fák kérge vastag vagy hámló
2. víztartó törzs (pl. baobab)
3. a magvak jelentős része (pl. Fabales) így lesz csíraképes
C. Szavannák
- termesztett növények: gyapot, cukornád
- ökológiai problémák:
- mesterséges égetés (erdős szavanna  füves szavanna)
- túllegeltetés  elcserjésedés (cserjés szavanna)
- elsivatagosodás (pl. Szahel övezet)
C. Szavannák
A földalatti részek jellegzetes növekedése
a szavannák szárazságtűrő fás fajainak esetében
C. Szavannák
C. Szavannák
C. Szavannák
D. Babérlombú erdők
D. Babérlombú erdők
- DK-Kína, D-Japán, Kanári- és Azori-szigetek, DK-Afrika, Florida
- a klíma mediterranoid, de nyáron elég csapadék hull (esős nyár!)
- széles, örökzöld, nagy levelek
- Lauraceae, Quercus: Cyclobalanopsis, Theaceae, örökzöld Magnolia
E. Sivatagok, félsivatagok
E. Sivatagok, félsivatagok
- a trópusokat határoló leszálló légáramlatú zónában helyezkednek el (ÚjMexikó, D-Kalifornia, Atacama, Szahara, Namíb-, Kalahári-, Líbiai-,
Arab-, Thar-sivatag, Elő- és Belső-Ázsia (Kara-Kum, Kizil- Kum, TaklaMakán, Góbi), Belső-Ausztrália
- a nyári hőmérséklet magas, az éjszaka hideg
- forró sivatagok (a szubtrópusi öv hegyláncainak árnyékában), hideg
sivatagok (Elő- és Belső-Ázsiában)
E. Sivatagok, félsivatagok
- jelentős a vízhiány: 1. sivatag (max. 100 mm/év)
2. félsivatag (max. 200 mm/év)
- a talajban alig van vagy nincs szerves anyag (a lebomlás lassú)
- típusai:1. kő sivatag (hamada)
2. kavics sivatag (serir)
3. homok sivatag (erg)
4. agyag sivatag (tekir)
5. sós agyag sivatag (sott)
E. Sivatagok, félsivatagok
- a sivatagban a növényzet borítása minimális, szálanként vagy kis
csoportokban fordulnak elő a fajok, a félsivatagokban a borítás  50 %
- a fajszám alacsony
- uralkodó növények:
1. efemer fajok (Th, G)
2. poikilohidratúrás fajok (pl. mohák, mannazuzmók, jerikói rózsa)
3. szukkulens fajok (pl. kaktuszok, kutyatejfélék, Senecio, Agave,
Aloe fajok)
E. Sivatagok, félsivatagok
- jellemző ökomorfológiai-fiziológiai bélyegek:
1. szklerofillia (vastag kutikula, többrétegű epidermisz, mélyen
besüllyedt gázcserenyílások, kemény,
szilárdízóelemekben gazdag levelek)
2. ericoid levelek (pl. Tamarix)
3. redukált levelek, asszimiláló fás szár (pl. Ephedra, Caragana,
Haloxylon = szakszaul)
4. éjszaka nyílnak ki a gázcserenyílások (C4, CAM fotoszintézis)
- termesztett növények: datolyapálma oázisok, vádik  öntözés
- ökológiai problémák: (túl)legeltetés, sivatagosodás (dezertifikáció)
E. Sivatagok, félsivatagok
E. Sivatagok, félsivatagok
E. Sivatagok, félsivatagok
MELEG MÉRSÉKELT ÖV
NÖVÉNYZETE
F. Mediterrán növényzet
(keménylombú erdők)
F. Mediterrán növényzet (keménylombú erdők)
- É-Kalifornia, Közép-Chile, Földközi-tenger vidéke, D-Afrika déli csúcsa
(Fokföld), D-Ausztrália
- tél: enyhe, csapadékos, fagyok csak alkalmanként nyár: száraz, forró
- vegetációs időszak: tavasz - (nyár) – ősz
- tápanyagszegény terra rossa talaj
F. Mediterrán növényzet (keménylombú erdők)
- örökzöld fajok élveznek előnyt
- jellemző ökomorfológiai bélyegek (a párologtatás csökkentésére):
1. kemény-félkemény levélállomány (sok szklerenchima)
2. vastag kutikula, fényes levél, besüllyedt sztóma
3. szőrözött levelek
4. kicsi vagy redukált levelek
5. asszimiláló szárak
F. Mediterrán növényzet (keménylombú erdők)
- jellemző fafajok: Quercus ilex (bazifil), Q. suber (acidofil), Laurus,
Buxus, Pinus pinea, P. halepensis, Cupressus
- jellemző cserjefajok: Pistacia, Arbutus, Juniperus, Myrtus, Cistus,
Lavandula, Jasminum, Rosmarinus, Chamaerops humilis,
Quercus coccifera, Erica arborea
- jellemző lágyszárúak: Th, G (pl. Allium, Narcissus, Urginea,
Orchidaceae)
- termesztett fajok: paratölgy, olajfa, szentjánoskenyér-fa, szőlő, gabona,
citrusfélék
F. Mediterrán növényzet (keménylombú erdők)
- ökológiai problémák:
- az elerdőtlenedés (deforesztáció) már több száz (ezer) éve tart
- legeltetés  macchia
- talajdegradáció
- tüzek (illóolajok, szárazság)
 tomillares (Spanyolország), garrigue (Franciaország), phrygana (Görögország),
batha (Palesztína), chapparal (Kalifornia), fynbos (Fokföld),
kwongan(Ausztrália)
F. Mediterrán növényzet (keménylombú erdők)
F. Mediterrán növényzet (keménylombú erdők)
F. Mediterrán növényzet (keménylombú erdők)
HŰVÖS MÉRSÉKELT ÖV
NÖVÉNYZETE
G. Füves puszták
G. Füves puszták
- évi 200 - 500 mm csapadék
- téli hideg  vegetációs időszak
- mezőségi talaj, gyors humifikáció, lassú mineralizáció
- kettős nyugalmi állapot: téli hideg és nyárvégi szárazság miatt
- a nyárvégi szárazság miatt a fás növények nem tudnak megélni
- jellemző fajok:
1. szklerofill fajok (keskeny, sok szilárdítóanyagot tartalmazó
levelek  pázsitfűfélék, sások)
2. egyéves (Th) fajok (pl. Chenopodiaceae)
3. földalatti raktározó szervvel rendelkező (G) fajok (pl. Liliaceae,
Amaryllidaceae)
G. Füves puszták
- osztályozás:
1. megjelenés alapján: törpe-(kurta-) és magasfüvű puszták
2. termőhely alapján: homok-, lösz-, szikes-, sziklás talajú puszták
a. Sztyeppek
- EuÁ (D-Románia - D-Ukrajna - D-Oroszország - Kazahsztán - DSzibéria - Mongólia ill. É-Kína) zónaszerűen (40-50 szélességi kör)
- a félsivatagokkal határosan törpefüvű és sziklai sztyeppek, az
erdős- sztyeppekkel határosan magasfüvű sztyeppek találhatók
- jellemző fajok: Festuca, Stipa, Andropogon, Bromus, Agropyron, Carex
humilis, Allium, Colchicum, Adonis, Paeonia, pillangósok (pl.
Astragalus), ördögszekerek (pl. Falcaria, Eryngium)
G. Füves puszták
b. Prérik
- É-Amerika középső része
- a keleti rész magasfüvű (csapadékosabb), a nyugati törpefüvű
c. Pampák
- Andok keleti oldalán (Argentína: K-Patagónia)
d. Veldek
- D-Afrika
e. Erdőssztyeppek
- átmenet az erdőzóna felé (Alföld - Erdélyi-medence - Bukarest –
Voronyezs - Szaratov - Ural), mozaikos felépítésű
G. Füves puszták
- hasznosítás: gabonatermesztés, legeltetés
- ökológiai problémák: tüzek, túllegeltetés, (fél)sivatagosodás
G. Füves puszták
G. Füves puszták
G. Füves puszták
H. Mérsékelt övi lombos erdők
H. Mérsékelt övi lombos erdők
- K-USA, D-Amerika déli csücske, NY-, Közép- és részben K-Európa, KÁzsia, DK-Ausztrália, Új-Zéland
- + egyenletesen eloszló csapadék (500-1000 mm/év)
- a nyár meleg, a tél hideg, gyakran fagypont alatt (6-12 C évi középhőmérséklet)
- a 10 C napi középhőmérséklet feletti napok száma  120
- barna erdőtalajok
H. Mérsékelt övi lombos erdők
- ritmikus életműködés: a téli hideg miatt  lombhullás
- jellemző az évgyűrűs szerkezet és az őszi lombszíneződés
- a legsikeresebb forma a lombhullató (rügynyugalom)
- a levelek szélesek, kevés szilárdítóelemmel  könnyen elbomlanak
- lombkorona, cserje, lágyszárú, moha szint
- kevés (10 - 20) fafaj
- epifita és lián alig jelenik meg
- jellemző lágyszárú életforma: H
- É-Amerikában elegyesebbek, Európában homogénebbek (jégkorszak!)
H. Mérsékelt övi lombos erdők
- termesztett növények: gabonafélék, kukorica, zöldségfélék, gyümölcsök
(Maloideae, Prunoideae)
- ökológiai problémák: erdőírtások, faültetvények
Mérsékelt övi esőerdők
- ÉNY-Amerika (Coast Range), D-Chile, NY-Tasmánia, D-ÚjZéland, DNY-Írország
- szuperóceáni klímahatás, kontinens peremen
- É-Amerika: Sequoia, Pseudotsuga, Picea sitchensis, Thuja plicata,
Chamaecyparis nootkatensis
H. Mérsékelt övi lombos erdők
H. Mérsékelt övi lombos erdők
H. Mérsékelt övi lombos erdők
I. Boreális tűlevelű erdők
I. Boreális tűlevelű erdők
- a déli féltekéről hiányzanak
- 700 - 2000 km széles öv, a zárt erdők közül a legkiterjedtebb
- hosszú, hideg tél  jelentős hőingadozás
- rövid vegetációs időszak (50 - 120 nap)
- hosszú nappalok a vegetációs időszakban
- 400 - 600 mm csapadék/év
- csekély párolgás
- részben permafrost talajok (Szibéria), podzolok
- jelentős móder és nyershumusz felhalmozódás
I. Boreális tűlevelű erdők
a. Lombelegyes tűlevelű erdők
- É-Amerika: Öttó-vidék, Európa: Berlin - Varsó - Moszkva – Ural
- jellemző fafajok:
Európa: Picea abies, Pinus sylvestris, Fagus sylvatica, Carpinus
betulus, Quercus robur, Q. petraea
É-Amerika: Pinus strobus, Picea rubra, Acer saccharum
I. Boreális tűlevelű erdők
b. Tajgaerdők
- É-Amerika: Kanada, ÉNY-USA, Eurázsia: D-Finnország –
Leningrád - Moszkva vonaltól északra, Szibéria, Himalája
- jellemző fafajok:
Euroszibéria: Picea abies, P. obovata, Abies sibirica, Pinus
sylvestris, P. sibirica, Larix russica, L. dahurica, Betula
pubescens, B. pendula, Sorbus aucuparia
É-Amerika: Picea glauca, P. mariana, Pinus banksiana
- szárazabb és nedvesebb helyeken a Pinus, üdébb helyeken a Picea
fajok uralkodnak (nyíltabb ill. zártabb állományok)
- az erdőbelsőben kevés a fény  törpecserjék (pl. Calluna,
Vaccinium), zuzmók, mohok
- láposodó termőhelyeken Sphagnum fajok jelennek meg nagy
tömegben
I. Boreális tűlevelű erdők
- termesztett növények: rozs, burgonya
- ökológiai problémák: túlzott fakitermelés, tőzegbányászat,
elmocsarasodás, tűz (száraz alom!)
I. Boreális tűlevelű erdők
I. Boreális tűlevelű erdők
I. Boreális tűlevelű erdők
HIDEG ÖV
NÖVÉNYZETE
J. Arktikus tundrák
J. Arktikus tundrák
- az Északi-sark és + a 65. szélességi kör között
- napszakos ritmus alig van:
1. sarki nyár = féléves nappal
2. sarki tél = féléves éjszaka
- a napsugarak beesési szöge miatt csekély energiaközvetítés
- a legmelegebb hónap középhőmérséklete  10 C
- kevés csapadék (100 - 300 mm/év), de kis párolgás
- csekély hótakaró
- erős téli szelek (jégkristályokkal)
- permafrost talajok  szoliflukció, hasábosodás
- a tápanyag körforgalom lassú  tőzeg- és humuszfelhalmozódás
J. Arktikus tundrák
- a fák és cserjék már nem sikeresek itt (csekélyen lehet gyökerezni)
- jellemző fajok:
1. törpecserjék (pl. Salix, Vaccinium, Dryas, Ledum, Empetrum)
2. sások
3. pázsitfűfélék
4. mohok (pl. Sphagnum)
5. zuzmók (pl. Cladonia, Cetraria)
- az erdőstundrán (átmeneti zóna) előforduló cserjefajok: Betula nana, B.
humilis, cserjetermetű Salix fajok
- hasznosítás: állattenyésztés
- ökológiai problémák: olajkitermelés
J. Arktikus tundrák
J. Arktikus tundrák
J. Arktikus tundrák

similar documents