Európai alkotmány- és integrációtörténet 1

Report
IV. A középkori város jellegzetességei. Rendi monarchia – rendi
hatalommegosztás. Az abszolutizmus államának főbb
sajátosságai
8. A középkori város jellegzetességei (a városok újjászületése – a városi polgárság)
9. A rendi monarchia és a rendi hatalommegosztás
10. Az abszolút monarchia kialakulása
Források:
•Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Budapest: Osiris, 2003.
•Horváth Pál (szerk.): Egyetemes jogtörténet I. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997.
•Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003.
•Walter Haller – Alfred Kölz – Thomas Gächter: Allgemeines Staatsrecht. Vierte, neu überarbeitete und
ergänzte Auflage. Basel: Helbing Lichtenhahn, 2008.
1. Kiindulópont: a hűbériség – hűbéri állam (01)


Személyi elem: hűbérúr és vazallus közti hűség
Dologi elem: hűbérbirtok
A hűbérviszony létrejöttének három eleme:
 Homagium (alávetés kifejezése a vazallus
részéről)
 Fidelitas (hűségeskü)
 Investitura (a hűbérbirtokba való bevezetés)
Szerződéses viszony:
 Mindkét oldalon jogok és kötelességek (nem egyenlők)
 Szankciók
A 9-10. századra a volt Frank Birodalom területén élő
társadalmakat, elsősorban a nemességet, teljesen átható
szisztémává vált.
Hűbéri állam (11-13. sz.):
 A hűbériség az alapja:
 az államvezetésnek (tisztségek, méltóságok hűbérként jelennek
meg)
 a hadseregnek (lovas harcosok hűbéri kötelességük alapján
harcolnak)
Kialakulnak a társadalom lényeges vonásokban
azonos jogokkal, kötelességekkel és
funkciókkal rendelkező tagjainak közösségei:
 rendek: tipikusan papság, nemesség, polgárság,
helyenként parasztság
 ezek egységesen fellépve ellenpólusát képezik a
királyi hatalomnak – rendi alkotmány (13-17. sz.)
Az átalakulás főbb lépései, alakító tényezői:
A) A hasonló helyzetű hűbéresek „egymásra
találása”:
 elvonatkoztatás a személyes hűbérkapcsolattól
 egyforma jogok igénye a hasonló státusú hűbéresek
részéről (lehetőleg írásban, privilégiumban)
B) Az intellektualizmus, írásbeliség szerepe:
 A társadalmi tények jogi tényként való kifejezése
írásban
 Egyház, klerikusság, kancelláriák szerepe
C) Az immunitás szerepe:
 először egyházi személyek, majd
 világi nemesek harcolják ki a mentességet birtokaik, alávetettjeik
tekintetében a királyi igazságszolgáltató hatalom alól
 majd a városok is megkapják a saját jogszolgáltatás jogát
D) Az egyház szerepe:
 eleve létező, hierarchikus rend - ösztönzőleg hat a többi hűbéresre
 élére áll a társadalmi szabadságmozgalmaknak (pl. Magna Charta –
ellenállási jog)
 közvetíti a képviseleti gyűlések gondolatát (concilia – repraesentatio)
 korporatív elméletek: a társadalmi működés különbözősége magával
hozza az állapot és kiváltság különbözőségét is – de mégis egységet
alkotnak
 Aquinói Szt. Tamás (Arisztotelész nyomán) az összességet a család és
az egyén fölé helyezi (tanítványai a 13. sz. végétől az egységet és
rendet magasztalják, a hierarchikus társadalmi tagozódást)
E) Az erősödő, racionális államüzem szerepe:
 Az uralkodó küzd hűbéreseivel – központi hivatalok, jogvégzett
értelmiségiek segítik
 Az ehhez szükséges pénzt a teljesítőképes társadalmi rétegektől
szerzi kiváltságokért cserébe – azok egyre erősebben tömörülnek
G) A jog szerepe:
 Különböző testületek szerveződnek:




Egyháziak (káptalanok, konventek, lovagrendi házak, egyetemek)
Nemesiek (vidéki önkormányzatok)
Polgáriak (városok, szabad kerületek, céhek)
Parasztiak (községek)
E testületek (universitates, communitates) saját jogi
személyiséget és szabályozást vívnak ki
 Testületként jelennek meg a jogi szabályozásban – alapokmányok,
testületi karták

H) A testületekből kialakul a rend:
 Alkalmi koalíciók, társulások, utóbb állandósulnak
 Közösségi életérzés, életstílus, értékfelfogás, privilégiumokra való
büszkeség
 A tulajdonhoz való hasonló viszony
 Rendi jogok (gazdasági – pl. adómentesség; politikai – pl.
közhatalomban való részvétel; jogi jellegű privilégiumok – pl.
letartóztatás alóli mentesség, magas esküérték a perben)
I) Rendi karta elnyerése:
 Közös szabályozás a rend egészére
 Rendenkénti szabályozások (közös jog helyett partikuláris jogok:
papság – kánonjog, nemesség – hűbérjog és helyi szokások, városi
polgárság – városi jogkönyvek)
 Rendenként külön bírói fórumok (egyháziak – egyházi bíróságok,
nemesek – hűbéri kúriák, polgárok – városi esküdtszékek,
parasztság – földesúri esküdtszékek); személyi elv
A rend létrejötte:
meghatározott társadalmi funkciót betöltő és
megfelelő jogi szabályozással (lényegében
azonos jogokkal és kötelességekkel)
rendelkező személycsoport, amely jogait
kiváltságként őrzi
J) A rendi országgyűlések kialakulása:
 A kialakult rendek is összefognak
 Együttesen az „ország”-ot képviselik
 Az uralkodó pénzügyi kívánságait újabb
kiváltságok fejében teljesítik
(adómegajánlás)
 A rendi országgyűlés őrködik az egyéni,
testületi, rendi és országos privilégiumok
betartása fölött
A) A királyi tanács átalakulása:
 Eredetileg a király közvetlen hűbéreseinek tanácsa

Most megjelennek az udvarban a rendek képviselői –
a tanácsba is beférkőznek

Az uralkodó hűbérviszonyra tekintet nélküli, állandó
létszámú, kinevezett tagokból álló tanácsot hoz létre
(felesküdt tanács – iuratum consilium)

Ez az uralkodó és a rendek közti közvetítőként
funkcionál
B) A rendi gyűlés:
 Hűbéri felfogás: új adó kivetése csak minden érdekelt
beleegyezésével történhet
 A 14-15. században az uralkodó már maga hívja össze a
rendeket adómegszavazásra, s az „ország” képviseletének
ismeri el őket (de ≠ népképviselet, pl. a paraszti réteg
többnyire kimarad)
 Szerkezetére nézve két típus:
 Kétkamarás: kiváltságosok + alacsonyabb nemesek és polgárok
(Anglia, Észak-Európa, Lengyelország, Magyarország, Kasztília,
Elbától keletre eső német tartományok)
 Háromkamarás: papság, nemesség, polgárság (Franciaország,
Aragónia, Nápoly-Szicília, Elbától nyugatra eső német
tartományok)
C) Rendi dualizmus:
 A főhatalom megosztása az uralkodó és a rendek között (a kettőt
összefogó államszemélyiség még hiányzik)

Az egyensúly hol az uralkodó, hol a rendek javára bomlik meg
(abszolutizmusba vagy köztársaságba hajlik)

Jogegyenlőtlenség: minden politikai jog privilégiumon alapul (még
a királyéit is annak tekintik – prerogatívának)

A jelentős döntések – törvényhozás, adómegajánlás, trónbetöltés
– a két pólus kompromisszumában születnek

Olykor írott (szerződéses) formában is megjelennek (pl. Magna
Charta 1215, Német Aranybulla 1356)

Az uralkodó centralizál (erősödő professzionális központi
hivatalszervezet) – a territoriális hatalmak megszűnnek
Rendi állam: 13-17. sz.
1. Eltérés a feudális világtól:
 Privilégiummal bíró szabad közösség



de nincs feudális függés
intézményes keretet ad a szolgai állapotból való
felemelkedésre („Stadtluft macht frei”)
eltérő gazdálkodási viszonyok (föld helyett
kereskedelem, kézművesség), települési és
lakásforma
Attól függőn, hogy ki adja a városi autonómiát:
 Császár: birodalmi város
 Király: szabad királyi város
 Földesúr: földesúri ill. mezőváros
 szabad/független város
Az autonómia megszerzése folyamat:
 Pl. földesúri város kiharcolja a beköltözés szabadságát
 A városlakó réteg egyre vegyesebb
 A földesúr egyre kevésbé képes jogait érvényesíteni
 A városi közösség szerzi meg e földesúri jogokat
 Testületbe szerveződnek (korporáció) – közös esküvel
(coniuratio) erősítik meg e polgári szövetséget
 A városok renddé szerveződnek
Az igazi kérdés: mire terjed ki az autonómia?
A) Az autonómia köre (lehetséges elemek):
 Köz- és magánjogi autonómia (a tartósan a városban lakó
polgár felszabadul a feudális függésből)
 Területi (a város saját területének tulajdonosa, ő a
főhatóság)
 Önkormányzati (saját közigazgatás, szervezet,
jogszolgáltatás, statútumalkotás)
 Polgárjog adományozása (városi elöljáróság)
 Földesúri jogok gyakorlása (a városi földeken dolgozó
jobbágyok felett)
 Követküldés a rendi gyűlésbe
 Vásártartás, árumegállítás, útkényszer
 Részletesen a város privilégiumlevele határozza meg
B) Városi terhek (a kiváltságot adó úr felé):
 Adófizetés, ajándékok, katonaállítás, fegyver-lőszer
szállítás
A) Jogaik a nemesi jogokat mintázzák:
 Személyes szabadság (saját bíróhoz
való jog)
 Nemesekével azonos vérdíj
 Jobbágyi szolgáltatásoktól,
közmunkáktól, beszállásolások alól
való mentesség
 Vám- és révmentesség, iparűzési és
kereskedési jog
 Ingatlanszerzési képesség, öröklési
szabadság
 Választójog (városi közhatalmi
szervezetekbe, rendi gyűlési
követnek)
B) Kötelességek:
 Központi és helyi adók fizetése,
katonaállítás, városi védelem
költségeinek viselése
•E jogok a polgárt csak a
városban illetik.
•Idegenek csak
meghatározott feltételek
teljesítése esetén
szerezhetnek ilyen
jogokat.
Wilhelm Ebel: „a modern értelemben vett
államiság melegháza” (előrevetíti a modern
jogállami és bürokratikus struktúrákat)
Államra jellemző funkciók:
 Bírói szervezet
 Meghatározott jogalkotási metódus,
jogalkotó szervezet
 Jogilag megalapozott igazgatás és rendészet
Városi szervek:
 Városi tanács (választott testület, a legfőbb városi
hatalom, jogalkotó, igazgató és ítélkező funkció is)
 Polgármester (a tanács által választott első ember, a
város képviselője, közélelmezés, vásárszervezés,
tűzvédelem, céhek felügyelete, pénzügyi igazgatás
stb. intézője – esetleg hivatalszervezettel)
 Külön ítélkező szervek: városuraság vagy megbízottja
(Schultheiß), esetleg esküdtszékkel (iudices – bírák,
consules – tanácstagok, universi cives – polgárok
közössége)
 A bíráskodás hatalmának megszerzése: 1. bírókinevezésbe
való beleszólás, 2. saját tanács-bíráskodás kialakítása, 3. a
bírói hivatal integrálása a saját városi alkotmányos rendbe
1. Abszolút monarchia:
 az uralkodó által elvben
korlátlan hatalommal irányított
királyság
 „princeps legibus absolutus”
 nincs tekintettel a rendi vagy
parlamenti tényezőkre
 személyében hordozója az
állami főhatalomnak (XIV.
Lajos: „Az állam én vagyok”)
 Akik államhatalmat
gyakorolnak, az ő jogán teszik
 15-16. századtól érvényesül
Többnyire nem teljesen
abszolút ez a hatalom
•
pl. isteni jogon – „Dei
gratia” - uralkodik

15-16. századi háborúk, államterület
megnövelése

Sorozatos válságok (agrár-, pénzválság,
járványok, stb.) megoldása csak központi
állami eszközökkel történhet

Sikeres római császárok előképe, 13-15.
századi itáliai városi vezetők példája
Niccolò Macchiavelli (1469-1527):
 Il principe (A fejedelem)
 A politikai hatalmat az adott helyzettel számolva, a
célokat, lehetőségeket, korlátokat mérlegelve kell
gyakorolni
Jean Bodin (1530-1596):
 Six livres de la République – „Az állam”
 Az uralkodó az egyetlen döntőbíró a politikai és vallási
irányzatok felett, korlátlan és egységes akarata biztosítja
a békét, képviseli az államérdeket (államrezont)
Thomas Hobbes (1588-1679):
 Leviatán
 A polgárok szerződéssel hozzák létre az államot, de annak
vezetője teljhatalmú úr, csak Istennek felelős

Uralkodói irányítás alá vont hadsereg és bürokrácia

Élethivatásszerű katonaság (növekvő létszám)

A bürokráciában nő a szakértelem szerepe
(polgárság!) – Polizeistaat (rendészállam)

Erősen központosított egységes állam

Az állam egyre több feladatot vállal (a felvilágosult
abszolút uralkodó gondoskodik a nép neveléséről,
képzéséről, gazdasági biztonságáról, stb.)

A rendi dualizmus megbomlik – a rendi gyűléseket
visszaszorítják

similar documents