VEGETÁCIÓISMERET 8. el*adás Dr. Bartha Dénes

Report
VEGETÁCIÓISMERET
8. előadás
Dr. Bartha Dénes
LIGETERDŐK ÉS CSERJÉSEK
LIGETERDŐK ÉS CSERJÉSEK
- rendszeres elöntésű területeken alakulnak ki, ingadozó, de mindig elérhető
talajvizű részeken
- a mozgó víz oxigénben gazdag  gyors lebomlás  kis mértékű a
humuszosodás, jelentős a nitrogén és ásványi anyag felhalmozódás
- gyakoriak a mechanikai károsítások (hullámverés, jégzajlás), gyakran
jönnek létre nyílt termőhelyek
- a mineralogén szukcessziósor érvényesül, mely gyors lezajlású
- kevés növényritkaság található bennük (pl. nincsenek reliktum és
endemikus fajok)
- dealpin vagy dekárpáti növényfajok előfordulnak
- sok advetív faj jelenik meg (AK, ZJ, NYO, EP, Amorpha, Vitis,
Parthenocissus)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
BOKORFÜZESEK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: síkvidéki árterek (igen mély és) mély fekvésű részei (folyópartok,
zátonyok) – alacsony tszf. magasság (200 m alatt)
K: klímaövtől független
A: rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, agyag,
stb.)
H: többletvízhatástól függő (FELSZ, VÍZB)
T: öntés- és hordaléktalajok (NYÖ)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
B: közepes vagy magas borítás – higrofil fajok
C: változó borítás – fajszegény, higrofil (nagyrészt iszaplakó) fajok,
sikeresek a magaskórósok is
D: jelentéktelen
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
Faji összetétel:
B:
csigolyafűz (Salix purpurea)
mandulafűz (S. triandra)
kosárkötőfűz (S. viminalis)
fehér fűz (Salix alba) cserjésedő egyedei
Megj.: Zátonyokon (egykor) parti fűz (Salix elaeagnos), homoktövis (Hippophaë
rhamnoides), csermelyciprus (Myricaria germanica) is.
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
C:
kányafüvek (Rorippa spp.)
mocsári nefelejcs (Myosotis palustris)
keserűfüvek (Polygonum spp.)
mocsári galaj (Galium palustre)
sások – füvek
tarackos tippan (Agrostis stolonifera)
mocsári perje (Poa palustris)
pántlikafű (Typhoides arundinacea)
posvány sás (Carex acutiformis)
parti sás (C. riparia)
éles sás (C. gracilis)
egyéves ruderális fajok
(inkább az állomány szélén, iszapon, sok adventív faj is van közöttük)
disznóparéjok (Amaranthus spp.)
libatopok (Chenopodium spp.)
D: -
labodák (Atriplex spp.)
subás farkasfog (Bidens tripartita)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
Földrajzi elterjedés:
Folyók mentén az ország egész területén.
Ökológiai változatok:
CSIGOLYAFÜZES
Kavics és durva homok öntéseken, elsősorban a Duna mentén
sok ruderális fajjal.
MANDULAFÜZES
Finom homok és iszap öntéseken, elsősorban a Tisza mentén,
kevesebb ruderális fajjal.
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
nincsenek
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
Termőhelyi viszonyok:
D: síkvidéki árterek középmély (és mély) fekvésű részei,
– alacsony tszf. magasságnál (200 m tszf. magasság alatt)
K: klímaövtől független
A: rétegezett folyóhordalék (durva és finom homok, iszap, agyag,
stb.)
H: többletvízhatástól függő (ÁLLV, ritkábban IDŐSZ, FELSZ)
T: nyers és humumuszos öntéstalajok (NYÖ, HÖ)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, egyszintes (egy laza záródású második lombkoronaszint
kialakulhat) – higrofil fajok
B: közepes vagy magas borítás – mezohigrofil fajok
C: a gyepszintmegjelenése az év folyamán (az évszakoknak és az
áradásoknak megfelelően) erősen változó, közepes vagy magas
borítás – fajgazdag, higrofil (nagyrészt ligeterdei) és nitrofil fajok,
sikeresek a magaskórósok is, liánok is jelen vannak
D: -
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
Faji összetétel:
A: FFÜ, FTNY, TFÜ, FRNY, VSZ, (MÉ, MAK), HÉ*
– idegenhonosak: ZJ, AK, EP
B:
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) kutyabenge (Frangula alnus)
hamvas szeder (Rubus caesius)
fekete galagonya* (Crataegus nigra)
kányabangita (Viburnum opulus)
gyalogakác (Amorpha fruticosa) -invazív
liánok
ligeti szőlő (Vitis sylvestris)
parti szőlő (V. riparia)-invazív
komló (Humulus lupulus)
ebszőlőcsucsor (Solanum dulcamara)
sövényszulák (Calystegia sepium)
süntök (Echinocystis lobata) -invazív
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
C:
magaskórósok
fodros bogáncs (Carduus crispus)
sédkender (Eupatorium cannabinum)
nagycsalán (Urtica dioica)
közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris)
peszércék (Lycopus spp.)
lóromok (Rumex spp.)
sások – füvek
éles sás (Carex gracilis)
parti sás (C. riparia)
hólyagos sás (C. vesicaria)
nád (Phragmites australis)
mocsári perje (Poa palustris)
pántlikafű (Typhoides arundinacea)
tarackoló tippan (Agrostis stolonifera)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
mocsári galaj (Galium palustre)
nyári tőzike (Leucojum aestivum)
mocsári nefelejcs (Myosotis palustris)
keserűfüvek (Polygonum spp.)
kányafüvek (Rorippa spp.)
mocsári tisztesfű (Stachys palustris)
erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere)
menták (Mentha spp.)
fekete nadálytő (Symphytum officinale)
kúszó boglárka (Ranunculus repens)
adventív gyomfajok
bíbornenyúljhozzám (Impatiens glandulifera)
magas aranyvessző (Solidago gigantea)
őszirózsák (Aster spp.)
D: -
egynyári seprence (Stenactis annua)
kúpvirágok (Rudbeckia spp.)
sokvirágú napraforgó (Helianthus
decapetalus)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
Földrajzi elterjedés:
Jelentősebb folyók mentén az ország egész területén, helyenként
még a dombvidékek, előhegységek széles patakvölgyeiben is.
Megj.: hegy- és dombvidékek patakmenti füzesei nem ide tartoznak
(égerliget-származékok).
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: fehérfüzes, feketenyáras, fehérnyáras
K: nemesnyáras, nemesfűzes, amerikaikőrises,
zöldjuharos
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS)
LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
Termőhelyi viszonyok:
D: síkvidéki árterek (középmély), középmagas és magas fekvésű
részei – alacsony tszf. magasságnál (200 m tszf. magasság alatt)
K: klímaövtől független
A: rétegezett folyóhordalék (homok, iszap, agyag, stb.)
H: többletvízhatástól függő (IDŐSZ, ritkábban ÁLLV), kiszáradó
termőhelyeken többletvízhatástól független (VFLEN)
T: ritkábban öntéstalajok (HÖ, ÖR), gyakrabban réti vagy öntés
erdőtalaj (RÉTIE, ÖE)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, általában két vagy több szintes – fajgazdag, mezofil és
mezohigrofil fajok
B: közepes vagy magas magas borítás – fajgazdag, mezofil fajok,
liánok
C: magas borítás – fajgazdag, mezofil (részben üde lomberdei) fajok
D: -
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
Faji összetétel:
A: KST, MAK, MSZ, VSZ, FRNY, AL, ZSM, MJ, (HSZ), (GY),
(MK*), (HÉ*)
B:
cseregalagonya (Crataegus laevigata)
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)
mogyoró (Corylus avellana)
kányabangita (Viburnum opulus)
varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)
csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
hamvas szeder (Rubus caesius)
kutyabenge (Frangula alnus)
tatár juhar (Acer tataricum)
vörös ribiszke (Ribes rubrum ssp. sylvestre)
fekete galagonya* (C. nigra)
liánok
borostyán (Hedera helix)
ligeti szőlő (Vitis sylvestris)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
C:
koratavaszi aszpektus
odvas keltike (Corydalis cava)
bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)
hóvirág (Galanthus nivalis)
tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
sárga tyúktaréj (Gagea lutea)
vicsorgó (Lathraea squamaria)
kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia)
salátaboglárka (Ficaria verna)
medvehagyma* (Allium ursinum)
pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria
officinalis)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
tavaszi-nyári aszpektus
podagrafű (Aegopodium podagraria)
gyöngyvirág (Convallaria majalis)
szagos müge (Galium odoratum)
erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere)
télizöldmeténg (Vinca minor)
erdei tisztesfű (Stachys sylvatica)
erdei ibolya (Viola sylvestris)
erdei varázslófű (Circaea lutetiana)
fekete nadálytő (Symphytum officinale)
kerek repkény (Glechoma hederacea)
csodás ibolya (Viola mirabilis)
pénzlevelű lizinka (Lysimachia
nummularia)
farkasszőlő (Paris quadrifolia)
békabogyó (Actaea spicata)
széleslevelű salamonpecsét
(Polygonatum latifolium)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
sások – füvek
erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum)
óriás csenkesz (Festuca gigantea)
szálkás tippan (Agropyron caninum)
selyemsás (Carex brizoides)
ritkás sás (C. remota)
erdei sás (C. sylvatica)
zavarástűrők
(sok állomány esetében kora nyártól uralkodnak)
csalán (Urtica dioica)
falgyom (Parietaria officinalis)
komló (Humulus lupulus)
D: -
ragadós galaj (Galium aparine)
kányazsombor (Alliaria petiolata)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
Földrajzi elterjedés:
Alföld (Duna, Tisza, Bodrog, Maros, Kőrösök mente), Kisalföld
(Duna, Rába mente), Dél-Dunántúl (Mura, Dráva mente), továbbá
kisebb folyóvizek és egykor elhagyott folyómedrek mentén
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: magyarkőrises, kocsányostölgyes, fehérnyáras
K: nemesnyáras, feketediós, akácos, zöldjuharos,
amerikaikőrises
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI)
TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI
(PATAKMENTI) LIGETERDŐK
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
Termőhelyi viszonyok:
D: hegy- és dombvidéki patakvölgyek – általában 200 m tszf.
magasság felett
K: (cseres-tölgyes), gyertyános-tölgyes, bükkös és lucfenyves
klímaöv
makroklímájához képest hűvösebb és párásabb mezoklímájú
termőhelyei
A: különféle kőzetek mállástermékeinek lehordódásával keletkezett
völgyalji hordalék, törmelék
H: többletvízhatástól függő (IDŐSZ, ÁLLV, FELSZ)
T: lejtőhordalék és réti erdőtalaj (LHE), (RÉTIE)
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt (helyenként felnyíló), egyszintes – higrofil és mezofil fajok
B: alacsony vagy közepes borítás – mezofil és higrofil fajok
C: magas borítás – fajgazdag, higrofil (részben ligeterdei), mezofil
(nagyrészt üde lomberdei), nitrofil fajok és magaskórósok
D: alacsony borítás – talaj- és korhadéklakó fajok
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
Faji összetétel:
A: MÉ, TFÜ, FFÜ, ZSM, AL, MK, (RNY, HSZ, MJ, HJ, KJ, GY,
KT, B)
B:
kutyabenge (Frangula alnus)
kányabangita (Viburnum opulus)
fekete bodza (Sambucus nigra)
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)
vörös ribiszke (Ribes rubrum)
farkasboroszlán (Daphne mezereum)
hamvas szeder (Rubus caesius)
liánok
erdei iszalag (Clematis vitalba)
komló (Humulus lupulus) felfutó
piros földitök (Bryonia dioica)
sövényszulák (Calystegia sepium)
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
C:
magaskórósok
vörös acsalapu (Petasites hybridus)
podagrafű (Aegopodium podagraria)
halvány aszat (Cirsium oleraceum)
réti legyezőfű (Filipendula ulmaria)
adventívek:
japán keserűfű (Reynoutria japonica)
bíbornenyúljhozzám (Impatiens glandulifera)
magas aranyvessző (Solidago gigantea)
harasztok
óriás zsurló (Equisetum maximum)
erdei zsurló (E. sylvaticum)
hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)
pajzsikák (Dryopteris spp.)
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
sások
selyemsás (Carex brizoides)
csüngő sás (C. pendula)
ritkás sás (C. remota)
posványsás (C. acutiformis)
egyéb fajok
mocsári zörgőfű (Crepis paludosa)
keserű kakukktorma (Cardamine
amara)
aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
hegyi gólyahír (Caltha laeta)
erdei madársóska (Oxalis acetosella)
erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) deréce veronika (Veronica
beccabunga)
farkasszőlő (Paris quadrifolia)
erdei káka (Scirpus sylvaticus)
Megj.: A gyepszintbe sok faj behúzódik a környező üde lomberdőkből
(bükkösökből, gyertyános – tölgyesekből).
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
D:
körte moha (Bryum capillare)
karcsútokú moha (Amblystegium riparium)
habos ligetmoha (Plagiomnium undulatum)
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat- és
Dél-Dunántúl
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
Ökológiai változatok:
MAGASHEGYSÉGI ÉGERLIGET
hamvas éger (Alnus incana)
fecsketárnics (Gentiana asclepiadea)
struccharaszt (Matteuccia struthiopteris)
szőrös baraboly (Chaerophyllum hirsutum)
osztrák zergevirág (Doronicum austriacum) Teleki-virág (Telekia speciosa)*
fehér acsalapu (Petasites albus)
Nálunk csak a dealpin, dekárpáti fajok teszik magashegységi jellegűvé.
Megj.: nagy esésű, durva hordalékú patakok mellett
Előfordulás: Nyugat-Dunántúl (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Őrség,
Vend-v.), Északi-középhegység (Zempléni-hg.)
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
KÖZÉPHEGYSÉGI ÉGERLIGET
A magashegységi (dealpin, dekárpáti) fajok hiányoznak, dominálnak az üde lomberdei
fajok.
Előfordulás: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat- és
Dél-Dunántúl
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
DOMBVIDÉKI ÉGERLIGET
fehér fűz (Salix alba)
fehér nyár (Populus alba)
láperdei fajok is
mocsári zsurló (Equisetum palustre)
mocsári pajzsika (Thelypteris palustris)
mocsári galaj (Galium palustre)
kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica)
posványsás (Carex acutiformis)
zsombéksás (C. elata)
Az üde lomberdei (bükkös, gyertyános-tölgyes) fajok már ritkák.
Megj.: széles völgyek, szélesen kanyargó patakok, iszapos-tőzeges talaján,
nyáron gyakran pangó víz
Előfordulás: dombvidékek, alföldperemi részek
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
Fontosabb származék- és kultúrerdők
Sz: magas kőrises, gyertyános
K: lucfenyves, nemes nyáras, fűzes
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
LÁPERDŐK ÉS CSERJÉSEK
LÁPERDŐK ÉS CSERJÉSEK
- lefolyástalan mélyedésekben, medencékben, szerves feltöltődésű
morotvákban jönnek létre
- az év jelentős részében vagy állandóan a talajszint fölé emelkedik a víz
- a pangóvíz oxigénben szegény  tőzegesedés  tőzegfelhalmozódás
- általában eutróf-mezotróf körülmények jönnek létre
- az organogén szukcessziósor érvényesül, mely lassú lezajlású
- hűvös mezoklíma, hideg talajok  sok hidegkori reliktum faj refúgiuma
- zömében higrofil fajok építik fel a társulásokat
ÉGERLÁPOK
ÉGERLÁPOK
Termőhelyi viszonyok:
D: lefolyástalan lápteknők, feltöltődő morotvák – általában alacsony
tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt)
K: klímaövtől független
A: agyag, tőzeg, korábban rétegezett folyóhordalék (kavics, murva,
homok, iszap, stb.)
H: többletvízhatástól függő (ÁLLV, FELSZ, VIZB)
T: síkláptalaj (SL), lápos réti talaj (LR)
ÉGERLÁPOK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, az erős vízborítás miatt helyenként felszakadozó, egyszintes
(gyakori a "lábas éger") – higrofil fajok
B: alacsony vagy közepes borítás – higrofil fajok
C: borítása a vízborítás mértékétől időtartamától függő: magas, vagy
vízfoltokkal mozaikoló közepes–fajgazdagság vízviszonyoktól
függő, általában közepes, higrofil (nagyrészt láperdei) és nitrofil
fajok, (vízi növények, páfrányok, sások, fűvek és jellemzőek a
magaskórósok is)
D: helyenként számottevő (pl. lábas égereken) – korhadéklakó fajok
ÉGERLÁPOK
Faji összetétel:
A: MÉ, ZSM, (RNY, SNYI, VSZ), MAK*
B:
kutyabenge (Frangula alnus)
kányabangita (Viburnum opulus)
rekettyefűz (Salix cinerea)
füles fűz* (S. aurita)
hamvas szeder (Rubus caesius)
vörös ribiszke (Ribes rubrum)
fekete ribiszke (Ribes nigrum)
fűzlevelű gyöngyvessző* (Spiraea salicifolia)
ÉGERLÁPOK
C:
páfrányok
tőzegpáfrány (Thelypteris palustris)
szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana)
széles pajzsika (D. dilatata)
hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)
liánok
ebszőlőcsucsor (Solanum dulcamara)
sövényszulák (Calystegia sepium)
komló (Humulus lupulus)
ÉGERLÁPOK
sások
(magassások)
rostostövű sás (Carex appropinquata)
posványsás (C. acutiformis)
zsombéksás (C. elata)
villás sás (C. pseudocyperus)
nyúlánk sás (C. elongata)
hólyagos sás (C. vesicaria)
füvek
gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa)
dárdás nádtippan (Calamagrotis canescens)
vízi harmatkása (Glyceria maxima)
ÉGERLÁPOK
egyéb fajok
sárga nőszirom (Iris pseudacorus)
mocsári galaj (Galium palustre)
mocsári kocsord (Peucedanum palustre)
békaliliom (Hottonia palustris)
nyúlkömény (Selinum carvifolia)
kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica)
mocsári nefelejcs (Myosotis palustris)
menták (Mentha spp.)
mocsári gólyahír (Caltha palustris)
borkórók (Oenanthe spp.)
vízi peszérce (Lycopus europaeus)
fekete nadálytő (Symphytum officinale)
angyalgyökér (Angelica sylvestris)
vidrafű (Menyanthes trifoliata)
réti füzény (Lythrum salicaria)
mocsári tisztesfű (Stachys palustris)
vízi növények
békalencsék (Lemna spp.)
békaliliom (Hottonia palustris)
rencék (Utricularia spp.)
D:
lápi moha (Aulacomnium palustre)
fácska moha (Climacium dendroides)
közönséges ligetmoha (Mnium cuspidatum)
lapított májmoha (Radula complanata)
- (Pohlia nutans)
tőzegmohák* (Sphagnum spp.)
ÉGERLÁPOK
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység (szórványosan), Alföld (Nyírség,
Szatmár-Beregi-sík, Duna-Tisza köze, Tengelici-homokvidék),
Dunántúli-középhegység (szórványosan), Kisalföld (Hanság,
Szigetköz), Nyugat-Dunántúl (Őrség, Vend-vidék, Vasi-hegyhát, Zalaidv.), Dél-Dunántúl (Belső-Somogy, Dráva-sík)
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: magyarkőrises
K: nemesnyáras, amerikaikőrises
ÉGERLÁPOK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
ÉGERLÁPOK
ÉGERLÁPOK
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Termőhelyi viszonyok:
Hasonló az égerlápokéhoz, de a vízborítás gyakoribb és jelentősebb.
Egyes tagjaik a közép-hegységekben is megtalálhatók.
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: közepes záródású – higrofil fajok
B: jól fejlett, magas borítású – higrofil fajok
C: alacsony vagy közepes borítású (gyakori és jelentős vízborítás
miatt, ill. fűzlápnál zárt cserjeszint miatt), közepesen fajgazdag –
higrofil fajok
D: hiányzik vagy változó borítású
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Faji összetétel:
A: (SNYI, NYI, BAFÜ, RNY)
B:
rekettyefűz (Salix cinerea)
füles fűz (S. aurita)
kutyabenge (Frangula alnus)
C:
sások
(magassások)
zsombékolók
rostostövű sás (Carex appropinquata)
zsombéksás (Carex elata)
tarackolók
posványsás (Carex acutiformis)
csőrös sás (Carex rostrata)
villás sás (Carex pseudocyperus)
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
füvek
(nagytermetű fűfajok)
lápi nádtippan (Calamagrostis canescens) vízi harmatkása (Glyceria maxima)
dárdás nádtippan (C. stricta)
keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia)
nád (Phragmites australis)
további fajok
mocsári pajzsika (Thelypteris palustris)
gyilkos csomorika (Cicuta virosa)
vidrafű (Menyanthes trifoliata)
mocsári kocsord (Peucedanum palustre)
nádi boglárka (Ranunculus lingua)
mocsári gólyaorr (Geranium palustre)
tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum
serotinum)
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
hidegkori (glaciális) reliktum fajok
mocsári angyalgyökér (Angelica palustris)
tőzegeper (Comarum palustre)
hamuvirág (Ligularia sibirica)
zergeboglár (Trollius europaeus)
lápi csalán (Urtica kioviensis)
D: (bizonyos típusokban tőzegmohák (Sphagnum spp.) jelen vannak)
Földrajzi elterjedés:
Nagyon szórványosan az egész országban.
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Ökológiai változatok:
NYÍRLÁP
A közepesen fejlett lombkoronaszintben a szőrös nyír (Betula pubescens) és a babérfűz
(Salix pentandra) dominál.
Előfordulás: Nyírség (Bátorliget, Haláp†), Hanság†
(Megjegyzendő, hogy nyíres tőzegmohalápok Csarodán, Keleméren, Sirokon
találhatók.)
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
FŰZLÁP
A tőzegmoha fajok és sokszor a reliktum fajok hiányoznak.
Előfordulás: Alföld ( Duna-Tisza köze, Nyírség, Szatmár-beregi sík,
Déli-Alföld), és a Kisalföld (Hanság, Szigetköz), ritkábban
dombvidékek, középhegységek
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
TŐZEGMOHÁS FŰZLÁP
további jellemző tőzegmohalápi fajok:
tőzegmohák (Sphagnum spp.)
lápi moha (Aulacomnium palustre)
tarajos pajzsika (Dryopteris cristata†)
kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)
gyapjasmagvú sás (Carex lasiocarpa)
hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum)
Előfordulás: Szatmár-Beregi-sík (Csaroda), Dél-Dunántúl (Szenta),
Nyugat-Dunántúl (Kőszeg, Őrség, Vend-v.), Magyar
Középhegység (Egerbakta, Kelemér, Sirok, Szentendre,
Zalaszántó)
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: K: nemesnyáras, amerikaikőrises
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Fűzlápok, lápcserjések
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Nyírlápok, nyíres tőzegmohalápok
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
LÁPI FENYVESEK
LÁPI FENYVESEK
Termőhelyi viszonyok:
A magashegységek lefolyástalan teknőiben, mindenféle alapkőzeten,
savanyú kémhatású mohaláp talajon alakulnak ki, esővíz (ombrogén)
eredetűek, termőhelyeik tápanyagszegények (oligotrófok – esetlek
mezotrófok).
LÁPI FENYVESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: alacsony vagy közepes záródás, sokszor letörpült fák – higrofil és
acidofil fajok
B: hiányzik vagy nagyon alacsony borítású – higrofil és acidofil fajok
C: alacsony borítás, fajszegény – higrofil és acidofil fajok,
bizonyos törpecserjék és főleg mohaláp fajok
D: jelentős borítás, tőzegmohapárnák
LÁPI FENYVESEK
Faji összetétel:
A: EF, SNYI, (LF)
B:
törpe nyír (Betula humilis)
apró nyír (B. nana)
kutyabenge (Frangula alnus)
C:
törpecserjék
tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)
hamvas áfonya (V. uliginosum)
fekete áfonya (V. myrtillus)
vörös áfonya (V. vitis-idaea)
tőzegrozmaring (Andromeda polifolia)
mámorka (Empetrum nigrum)
molyűző (Ledum palustre)
LÁPI FENYVESEK
egyéb fajok
(főleg mohaláp fajok)
harmatfű fajok (Drosera spp.)
mocsári pimpó (Potentilla palustris)
fürtös lizinka (Lysimachia thyrsiflora)
gyapjúsások (Eriophorum spp.)
szürkés sás (Carex canescens)
töviskés sás (C. echinata)
gyapjasmagvú sás (C. lasiocarpa)
csőrös sás (C. rostrata)
D:
tőzegmohok (Sphagnum spp.)
lápi moha (Aulacomnium palustre)
merev szőrmoha (Polytrichum strictum)
LÁPI FENYVESEK
Földrajzi elterjedés:
Alpok, Kárpátok, [az őrségi, vend-vidéki állományok a fenyőelegyes –
tölgyesek láposodó típusai]
LÁPI FENYVESEK

similar documents